Bukovszky László: A Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség és a Mindszenty-per szlovákiai recepciója (Budapest-Somorja, 2016)

Forrásgyűjtemény

körömmel és foggal, tehetségünk teljes erejével dolgoznánk a magyar demokrácia felépítésének nehéz feladatában.

2. Vájjon nem fordulnának-e elő a csángók áttelepítésekor tapasztalt életmódra vonatkozó hibák? A parasztság nem ismeri az ottani föld összetételét, az időjárási viszonyokat, és ha földet is kapna, termése nem lehetne az első években intenzív.

Bányamunkásságunk csak hosszabb idő után tudna beleszokni a környezeti és munkalehetőségi változásokba, ami szintén a termelés hátrányára lenne.

Nagyszámú intelligenciánk a birokrácia felszámolásával kapcsolatos leépítések folytán elhelyezkedni egyáltalán nem tudna.

A kitelepítendő 200 ezres tömeg csak a gazdasági élet nehézségeként gátolná a gazdasági élet fejlődését.

3. Az itt maradandó 450 ezres magyarság mindörökre elveszne a magyarság számára, a csehszlovák tervek szerint széttelepítenék Szlovákia északi területeire és a németek által elhagyott Szudéta vidékre. A szláv tenger elnyelné őket, s ez súlyos véráldozatot jelentene a magyarság számára.

4. Az elkeseredettség a tetőfokára ért. A felvidéki magyarság nagyobb zöme kiábrándulva és remények nélkül néz a jövő felé. Egy Rimaszombat melletti gazda keserű kifakadása tükrözi vissza legélethűbben a felvidéki magyarság elkeseredettségét: „Ebből a házból ment 48-ban csatába a nagyapám, ebből a házból ment katonának 1878-ban az apám, ebből a házból mentem háborúba 1914-ben én, és ebből a házból indult a hősi halálba 1942-ben a két fiam. Ha ezt a házat el kell hagynom, vörös kakas száll a tetőre, és a mestergerendára akasztom fel magam.”

5. Az esetleges kisebbségi jog, amitől Csehszlovákia hidegen elzárkózik, szintén a halált jelentené. Nem maradhatnánk meg ősi helyeinken, szétszórnának Csehszlovákia hegyvidékeibe s a második generáció pedig már magyarul írni sem tudna.

V. Rólunk, de mivelünk!

Eme nehéz és kétségbeejtő problémáktól átitatva a Csmadnész csoportvezetői, mint a felvidéki magyarság akaratának kifejezői és szellemi vezetői a következő tiszteletteljes kéréssel fordulnak a magyar demokratikus kormány külügyminiszteréhez: 650 ezer magyar kéri, hogy minden nehézség ellenére, talán exisztenciáját nemzeti hősként feláldozva, a párizsi békekonferencián felveti a kérésünket.

220