Bukovszky László: A Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség és a Mindszenty-per szlovákiai recepciója (Budapest-Somorja, 2016)
Forrásgyűjtemény
Külügyminiszter Urunk! Megdöbbenéssel vettük tudomásul a béketárgyalások alapjául szolgáló egyezményt, már annál is inkább, mert az illetékes magyar politikai tényezők moszkvai és nyugati útjuk alkalmával kiadott rádióhírek reményeket keltettek bennünk. A keleti „ÉSZAK SZAVA” és a nyugati „GYEPŰ HANGJA” illegális folyóirataiban a Csmadnész eme rádió-nyilatkozatok alapján komoly eredményű harcot folytatott a reszlovakizáció ellen hétről-hétre. A reszlovakizáció sikertelenségét a csehszlovák körök sem tagadják, hiszen a magyar-csehszlovák lakosságcsere egyezményén felül még 200 ezer magyart akarnak áttelepíteni. A békekonferencia a felvidéki magyarságról akar dönteni, de annak megkérdezése nélkül. A felvidéki kérdésnek több történelmi ténye van. I. Története 1. Az első ČSR-t a Henleinista németek és a Hlinkás szlovákok rombolták szét. A magyarság már számának kicsinysége folytán, 600 ezert tüntettek fel a csehszlovák statisztikák, sem tehette meg, annál is inkább, hiszen a magyar párton felül a Csehszlovákiai Kommunista Pártnak magyar tagozata is volt s a mostani csehszlovák külügyminiszterhelyettes, dr. Vlado Clementis, 1938 előtt még magyar iskolákat követelt a kormánytól. Csehszlovákia szétverésében a felvidéki magyarság legfeljebb harmadik helyen lehet felelős. 2. Az 1938-as lecsatolás után azonnal súrlódások voltak a magyar királyi kormány és a demokratikus felvidéki magyarság között. Már a lecsatolás pillanatában kirobbant a Sztranyovszky-Mécs László ügy. A fennálló rezsim ellen természetesen elkeseredettség támadt, a parasztság „Minden drága - vissza Prága!” a munkásság „Magyar a magyarért - húsz fillér órabér”, az inteligencia „Boldogok a lelki szegények, mert övék az anyaország!” tragikomikus jelszavai egész Magyarországon hírhedtek voltak. Az u.n. felvidéki szellemet hivatalból kellett üldözni, és a „büdös cseh kommunista” a legenyhébb kifejezés volt a felvidéki demokratikus szellem ellen. 3. A nyilasság egészen vékony rétegben hatott a Felvidéken, de 1940-41-ben már el is vesztette a felvidéki magyarságot, mert az észrevette, hogy ellenzékisége német zsákutcába torkolik. Ezt a tényt a mostani népbíróságok tárgyalásai is bizonyítják. Az 1941-ben megindult zsidóüldözés Szlovákiából átmenekült áldozatait a Felvidék befogadta és demokratikus felfogásához hűen támogatta is. Az 1944. aug[usztus], 29-én kirobbant szlovák fölkelés 30 ezer partizánjá-216
