Bukovszky László: A Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség és a Mindszenty-per szlovákiai recepciója (Budapest-Somorja, 2016)
Az első szlovákiai magyar koncepciós per
nyászként, majd fenn, a felszínen válogatta az uránércet. Innét az 1951 áprilisában létrehozott közeli Svätopluk lágerbe került. 1953 tavaszán Brünnben, majd a dél-morvaországi Znojmóban raboskodott. Az 1953-as amnesztiának köszönhetően ő is egy évvel korábban szabadult, 1954-ben, Szent István király ünnepnapján, augusztus 20-án. Varró István a legtovább raboskodó elítéltek egyike volt. A pozsonyi Állambíróság tömlöcéből társaival együtt került Lipótvárra. Az itt felvett jegyzőkönyv szerint beismerte, hogy 1945-1946-ban Rozsnyón röplapokat készített és adott ki, amelyekben a magyarok részére „minimális kisebbségi jogokat” követelt. Lipótvárott sorozatosan hallgatták ki Varrót. Egyik kihallgatásakor elmondta, hogy élete legnagyobb csalódásaként a letartóztatását élte meg, mert úgy gondolta, 1946-ban helyesen cselekedett.594 43. kép. Varró István elítélt Bevallása szerint a magyar kisebbség jogfosztottságának a ténye vitte rá, hogy fellépjen az akkori kormány „soviniszta és marxistaellenes” rendeletéi ellen. Még a börtönben is meg volt győződve ártatlanságáról. Naiv módon azt vélelmezte: „Ha röplapjaim 1948 februárja után jelentek volna meg, nem ítélték volna azok tartalmát államellenesnek.” Lipótvárról 1951. karácsony másnapján Illavára szállították. A börtönben segédmunkákat végzett. Munkateljesítményével nem voltak megelégedve. Egy 1952 márciusában készült jellemzés alapján Varró nagyon lobbanékony természetű volt. Büntetése felének letelte után ő is kérvényezte feltételes szabadon bocsátását. Kérvényét a Zsolnai Kerületi 594 A VJS Leopoldov, Osobný spis č. 1150 Varró Štefan. 205
