Bukovszky László: A Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség és a Mindszenty-per szlovákiai recepciója (Budapest-Somorja, 2016)
A Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség bukása
A Klement Gottwald köztársasági elnök és a püspöki konferencia küldöttsége közötti találkozóra 1949. január 19-én került sor. A találkozón természetesen a két fél álláspontja nem közeledett egymáshoz. Sőt Gottwald agresszív kirohanást intézett a küldöttség irányába. Szerinte elsősorban a Szentszék a felelős azért, hogy a püspöki kar nem hajlandó elismerni a kialakult status quót. Ezek után nem csoda, hogy a delegáció a püspöki konferencia által kidolgozott memorandumot át sem adta a köztársasági elnöknek.474 Gottwald fölényességében nagy szerepet játszott a főpapok megfélemlítése. Szűcs Ernő - Báláz sürgetése ellenére - csak 1949. február 15-én válaszolt a levélre, így a Budapestről származó információkat Gottwaldéknak nem sikerült hasznosítaniuk, ráadásul ezek nem tartalmaztak érdemi adatokat arra vonatkozóan, hogy Mindszenty amerikai pénzeket juttatott volna „szlovákiai papoknak”.475 Szűcs levele alapján az ÁVH a vizsgálat során ilyen jellegű adatokkal nem is rendelkezett, de hogy ne érje szó a ház elejét, Mindszenty szlovákiai kapcsolatai címmel, szintén február 15-i keltezéssel egy újabb híranyagot küldött Balážnak. Az ötoldalas dokumentum valójában az egy évvel azelőtti - 1948. február 14-i - ismeretanyag újrafogalmazása volt. A szlovákiai magyarok érdekében fellépő és Mindszentyvel kapcsolatban lévő személyek jegyzéke teljesen megegyezik az előző dokumentumban szereplőkével (Pethő Károly és társaiéval), így a Pozsonyba átküldött jelentésnek nem volt túl nagy hírértéke.476 Közben az ÁVH nagy erőket mozgatott meg a Mindszenty-ügyben érintett gyanúsítottak felderítésére. A népi szövetség tagjai az érsek letartóztatása után viszonylagos biztonságban érezték magukat, hiszen a Mindszentynek átadott dokumentumok csupán álneveket tartalmaztak, s ezek alapján nehéz lett volna beazonosítani a valós személyeket. Emellett az érintettek - két személy kivételével - mindannyian Csehszlovákiában éltek. Varró István és Krausz Zoltán Ausztriából visszatérve Budapesten maradt, ott keresték boldogulásukat. Krausz a Hunnia Filmgyár segédrendezőjeként a Király Pál utca 18. szám alatt, Varró pedig másodéves magyar-szlovák szakos bölcsészhallgatóként az Andrássy úti Józsa Béla Kollégiumban lakott. Az ÁVH 1949. február elején feltételezhetően Mindszentynek a nevükre kiállított, ausztriai útra szóló ajánlólevele 474 Vodičková, Stanislava: Uzavírám vás, i. m. 189-190. 475 ÁBTL Budapest, 3.1.9. - V-700/49 173. 476 ÁBTL Budapest, 3.1.9. - V-700/49 174-178. 160
