Bukovszky László: A Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség és a Mindszenty-per szlovákiai recepciója (Budapest-Somorja, 2016)

A Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség

okmányt, amellyel elutazott Bécsbe, majd a Magyar Vöröskereszt segítségével

1947. március 14-én visszatért Magyarországra, Budapestre.431

Varró és Krausz „diplomáciai” útja végül is fiaskó volt. Már az út tervezésekor kérdéses volt a sikere, hiszen azok után indultak Nyugatra, hogy Párizsban a békekonferencia 1946. október 15-én lezárult. A békekonferencia ugyan nem hozott kötelező döntéseket, csak ajánlásokat fogadott el, de ezt a Külügyminiszterek Tanácsának soron következő New York-i ülésén kellett elfogadniuk. Ennek tudatában szerették volna felhívni a nyugati országok társadalmának figyelmét a magyar kisebbség ellen elkövetett sérelmekre. Közvetlenül Varró és Krausz elutazása előtt kezdődött meg a magyarok erőszakos deportálása Csehországba, ami újabb valós érveket adott a kezükbe, hogy jogvédő tevékenységükkel esetleg méltányosabb megítélést tudjanak elérni a felvidéki magyarság számára a nyugati közvélemény előtt. Útjuk egyedüli pozitívumaként az emelhető ki, hogy a három osztrák nagyvárosban lezajlott kihallgatásuk során az angol, az amerikai és a francia katonai hatóságokon túl, Paulus Rusch kivételével, a katolikus egyház legfelsőbb képviselőinek is részletesen beszámoltak a magyar kisebbség jogfosztottságáról.

Mindszenty álláspontja a két fiatal tervezett útjával kapcsolatosan érthető volt. Az érsek, azok után, hogy a Külügyminiszterek Tanácsa az 1946. november 3. és december 12. közötti ülésén jóváhagyta a békekonferencia ajánlásait, kétségesnek tartotta útjuk további folytatását, így anyagilag nem is támogatta. Gyöngyösi és a külügyminisztérium hozzáállása a tervezett úthoz a kezdetekkor tisztázódott. Éppen ezért a külügyminisztérium a pozsonyi meghatalmazott útján gyűjtötte a népi szövetség további tagjainak segítségével a felvidéki magyarság csehországi deportációjára vonatkozó sérelmi anyagot, amelyet egy négynyelvű propagandakiadványban jelentettek meg Budapesten, 1947 elején.432

431 A ÚPN, V-1004/4 Varró Štefan; KS ŠtB Bratislava, s. n„ Varró István 1949. február 21-i és 1949. március 8-i vallomásakor készült jegyzőkönyv alapján; illetve Varró István Budapesten 1949. február 13-án tett vallomásának jegyzőkönyve alapján.

432 A ÜPN, V-1004/5 Kraus Zoltán; KS ŠtB Bratislava, s. n., Krausz Zoltán 1949. február 28-i vallomásakor készült jegyzőkönyv alapján. Az említett kiadványt Zakar bemutatta Krausznak, miután visszatért Ausztriából.

145