Bukovszky László: A Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség és a Mindszenty-per szlovákiai recepciója (Budapest-Somorja, 2016)
A Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség
A párizsi békekonferencián a nagyhatalmak elutasították a szlovákiai magyarok egyoldalú kitelepítésére tett csehszlovák javaslatot. Ezt a tényt a népi szövetség nagy megelégedéssel nyugtázta s a magyar diplomácia sikereként értékelte. A szövetség 1946. október 27-én sejtvezetői összejövetelt tartott, amelyen tizennyolcán vettek részt, és egy újabb memorandumot fogadtak el. A következő magyar-csehszlovák diplomáciai tárgyalások elé öt pontban fogalmazták meg elképzeléseiket, felvetéseiket.318 Stratégiai szempontból első helyre tették a reszlovakizáció utólagos megszüntetésének és annulálásának követelését a csehszlovák kormánynál. Taktikai, érvelési szempontból ugyanis a szövetség által felbecsült 250-350 ezernyi magyar elvesztése a további diplomáciai tárgyalások során csak gyengítheti a magyar delegáció pozícióját. A következő felvetés a szlovákiai magyarok közvetlen részvételét kérte saját sorsuk további eldöntésében. Ennek megvalósítását a magyarok által lakott területeken megrendezendő népszavazásban képzelték el. A javaslat szerint nemcsak a szülőföldjükön megmaradt magyarok, hanem a már időközben a cseh határvidékre kerültek is szavazati joggal bírtak volna. Az általuk felvetett további sarkalatos pont a szlovákiai magyarok számának meghatározása volt. A javaslat szerint a magyar kormánynak az 1910-es népszámlálás eredményeiből kellett volna kiindulnia, de hangoztatva a kormány engedékenységét, az 1930-ban végrehajtott népszámlálás nemzetiségi arányait is alapul véve, hiszen a memorandum megfogalmazói szerint, az „a mostani állapotokkal körül-belül meg is egyezik”. A javaslat szerint abban az esetben, ha a statisztikai adatok mellett nehézségek merültek volna fel, népszavazás döntötte volna el a terület hovatartozását. A memorandum szerint két-három kérdést tartalmazott volna a népszavazási kérdőív alapján. A negyedik pontban találgatásokba bocsátkoztak Aranyék, hiszen arra próbálták megtalálni a választ, hogy a kialakult helyzetben „mit ajánlhat fel Csehszlovákia?” a magyar kisebbségnek. Már az elején a leghatározottabban tiltakoztak azellen, hogy Csehszlovákia területeket engedne át Magyarországnak, és oda „zsúfolnák össze a többi vidékekre telepítendő magyarságot”. Elutasítottak minden kényszertelepítést, amely nem a lakosságcsere-egyezmény alapján történik. Szerintük a kisebbségi jogok Benes általi megadása csak illúzió, hiszen megalapozott információkkal rendelkeztek arról, hogy Csehszlovákia új alkotmánya a kassai kormányprogramra épül. Ennek ellenére felajánlották Gyöngyösinek, hogy a magyar kisebbségnek „számos szakjogásza van, akik a tárgyalások ilyen stádiumában a magyar 318 PL Esztergom, V-700/20,119-127.; lásd a Forrásgyűjtemény 15. számú dokumentumát. 109
