Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
A Szlovákiában élő magyar kisebbség jogi helyzete mányzatok összetételére, illetve a kormány mellett tanácsadói szerepet ellátó kisebbségi tanács létezésére szokott hivatkozni. Ahogy azonban arról a választási törvények ismertetése kapcsán szó esett, a magyar kisebbség tagjai csakis és kizárólag a magyarság viszonylag magas létszámának köszönhetően, az általános választási szabályok szerint juthatnak mandátumhoz a választott testületekben. Ami a kormány kisebbségi tanácsát illeti, annak létrehozásáról nem rendelkezik jogszabály. Igaz, hogy a kilencvenes évek elejétől minden kormány mellett működött, működési szabályai, összetétele azonban egy választási cikluson belül is szokott változni. A jelenlegi statútum szerint az illetékes kormányalelnök 12 kisebbség szerinte reprezentatív kulturális egyesületének egy-egy képviselőjét jelölte a tanácsba, azaz minden kisebbséget, annak létszámától függetlenül, egy személy képvisel. A tanács határozatai senkire nézve sem kötelező jellegűek. A tanács szakértők véleménye szerint semmiképpen sem felel meg a hatékony döntéshozatali részvétel követelményének, ahogy azt a Kisebbségi Keretegyezmény vagy az EBESZ kisebbségi főbiztosának idevágó ajánlása megfogalmazza. Hatékony döntéshozatali részvételnek tekinthető az a gyakorlat, ahogy a kisebbségek képviselőit a kulturális minisztérium bevonja a kisebbségi kultúrák támogatására szánt pályázati pénzek elosztásába. Ezt a gyakorlatban a minisztérium adminisztrációja végzi a politikai szempontok és erőviszonyok függvényében szinte minden évben átalakítva a bizottságok összetételét. A bizottság tagjait azután a miniszter nevezi ki. Azonban a pályázati bizottságok és albizottságok összeállítását és tárgyalási rendjét is csak belső minisztériumi rendelet szabályozza.5 Az autonómiához való jog Szlovákia a nemzeti kisebbségek vonatkozásában szigorúan az egyéni jogok talaján áll. Kizárólag a kisebbségekhez tartozó egyének jogait rögzíti az alkotmány, az ET Kisebbségvédelmi Keretegyezményének gyors ratifikációja is azért volt lehetséges, mivel az nem tartalmaz kollektív jogokat. Az egyes közjogi méltóságok mellett a szlovák parlament is több határozatban és nyilatkozatban utasította vissza a kollektív jogokat és a kisebbségi autonómiát. Ezek közül a legjelentősebb a szlovák-magyar alapszerződés ratifikációjakor elfogadott nyilatkozat, amely kivételes módon a törvénytárban is megjelent 99/1996. sz. alatt. Ennek szövege szerint Szlovákia „tiszteletben tartja és betartja a nemzetiségi kisebbségekhez tartozó személyek jogai és kötelezettségei területén általánosan elismert sztenderdeket és normákat, amelyek az egyéni polgári jogokból mint az általános emberi jogok elválaszthatatlan részéből indulnak ki. Ebben 5. Lásd még a közigazgatási reformot megelőző politikai vitákról: Szarka László: Közigazgatási reform és kisebbségi kérdés. A szlovákiai közigazgatási reform és a Magyar Koalíció Pártjának elképzelései. Kisebbségkutatás, 2001, 2. sz.: Blazsek, Rudolf: Politické práva: vplyv volebného práva na menšiny. In: Stav menšinovej legislatívy na Slovensku 2001/2002. Ed. Balázs Jarábik, Adrián Tokár. Bratislava, Nadácia Kalligram - Kalligram Foundation, 2003, 167-178. p.; Kling, Jaroslav: Régiófejlesztési politika és közigazgatás. In: Magyarok Szlovákiában (1898-2004) 269-273. p.; Petőcz, Kálmán: Participation of National Minorities in Decision Making in Slovakia. Fórum Kisebbségkutató Intézet, kézirat. Kisebbségek részvétele a döntéshozatalban. Konferencia 1—II, Fórum Kisebbségkutató Intézet hangtára. 71
