Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
A Szlovákiában élő magyar kisebbség jogi helyzete zetközi méretekben is a legszigorúbbak közé tartozik, és kétséges, hogy összhangban van-e az alkotmánnyal, illetve a nemzetközi egyezményekkel. Az egyházak vagy vallási közösségek regisztrációjához, amely nélkül jogszerű működésük lehetetlen, húszezer felnőtt, szlovák állampolgárságú, az ország területén állandó lakhellyel rendelkező, magát az adott egyház vagy közösség tagjának valló személy aláírása szükséges. Joggal feltételezhető, hogy ennek a rendelkezésnek egyetlen új egyház sem tud majd eleget tenni. A szabályozás támogatói szerint a regisztrációt azért nem lehet könnyíteni, mert Szlovákiában más országoktól eltérően minden bejegyzett egyház és vallási közösség jogosult költségvetési támogatásra, pl. a lelkészek bérének fedezésére, illetve jogosult adó- és vámmentességre. A liberalizáció előfeltétele tehát az egyházak támogatási rendszerének megváltoztatása. Az ország főügyésze kérte a törvény alkotmányossági felülvizsgálatát, az alkotmánybíróság erről még nem döntött. A szlovákiai magyar hívők döntő többsége természetesen a történelmi egyházak tagja, amelyeket a törvény a rendszerváltás után mindenféle regisztrációs vagy egyéb procedúra nélkül az államilag elismert egyházak közé sorolt. A hívők hovatartozása tekintetében a leginkább magyar jellegű egyház a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház. Ez utóbbi, a többi történelmi egyházhoz hasonlóan, az egyházakkal és a vallási társaságokkal szemben elkövetett egyes vagyonjogi sérelmek enyhítéséről szóló 282/1993. sz. törvény értelmében kapta vissza elkobzott vagyonának egy részét. Mivel a törvényben megszabott eredeti határidő szűknek bizonyult a restitúciós igények érvényesítéséhez, a 161/2005. sz. törvény egyrészt újra megnyitotta az elkobzott egyházi vagyon visszaigénylésének lehetőségét, illetve a református egyház (és az evangélikus egyház, illetve az egyik katolikus egyházmegye) részére közvetlenül visszaszolgáltatott konkrét, a törvény mellékletében felsorolt ingatlanokat. Az egyházi szertartások nyelvébe az állam nem avatkozik be, ahogy azt az államnyelvtörvény 1. paragrafusának 3. bekezdése is leszögezi. Ugyancsak kitér a törvény arra is, hogy mind az egyházak, mind a hívők birtokolhatnak és terjeszthetnek tetszőleges nyelvű vallási irodalmat.4 A kulturális és művelődési tevékenységhez való jog A kisebbségekhez tartozó személyek jogát kultúrájuk fejlesztéséhez és saját kulturális intézményeik létrehozásához az alkotmány szavatolja. Mint demokratikus államban, a kulturális tevékenység egészét Szlovákiában nem szabályozzák törvények. Némely speciális területtől eltekintve a törvények elsősorban azokkal az intézményekkel foglalkoznak, amelyek közvetlenül az állami költségvetésből vannak finanszírozva, s ilyen értelemben állami intézmények. Ez a mai körülmények között ugyan bizonyos mértékű állami beleszólást is jelent az intézmények életébe, legalábbis ami a vezetők kinevezését illeti, ugyanakkor azonban garanciát is a folyamatos működésre. A közigazgatási reformhoz kapcsolódó decentralizációt követően nem sok 4. Lásd még: A történelmi egyházak költségvetési támogatása, http://www.forurninst.sk/publ/magy/l- Vmagyszlovban_kis.pdf, Moravčíková, Michaela: Egyházpolitika Szlovákiában 1989 után, http://www.mtatk.hu/interreg/kotet2/18_moravcikova.pdf 65
