Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
A Szlovákiában élő magyar kisebbség jogi helyzete Az iskolarendszer átfogó reformja több választási cikluson keresztül napirenden volt, de végül csak a Fico-kormány idejében, 2008-ban sikerült elfogadásához a megfelelő parlamenti többséget biztosítani. A törvénytervezettel szemben az MKP három fő kifogást fogalmazott meg: a liberális tankönyvhasználat megszüntetése (az új szabályozás szerint csak a minisztérium által jóváhagyott tankönyveket lehetett volna használni); a magyar iskolák nyelvi profiljának megváltoztatása azáltal, hogy emelkedne a szlovák nyelv oktatására szánt óraszám, ugyanakkor csökken a magyar órák száma (a javaslat kimondta, hogy a magyar alapiskolákban a szlovák nyelv óraszáma legalább annyi legyen, mint a magyar nyelvé); a tanfelügyelők számára nem írta elő az ellenőrzött iskolák tanítási nyelvének ismeretét.3 A 245/2008. szám alatt kihirdetett törvény az oktatásról és a nevelésről parlamenti vitája során elfogadásra került több olyan módosítási indítvány, amely az MKP feljebb ismertetett fő kifogásaira reagált. A végszavazás után így a párt politikusai úgy nyilatkoztak, hogy bár a törvény ellen szavaztak, annak első, a nemzetiségi oktatással foglalkozó része elfogadható, mert többé-kevésbé a korábbi helyzetet tartja fenn. A törvény 3., az oktatás és nevelés alapelveit megfogalmazó paragrafusának d) pontja kimondja mindenfajta diszkrimináció, különösen a szegregáció tilalmát, a j) pontban pedig az alapelvek közé sorolja a „szabad társadalomban való felelősségteljes életvitelre való felkészítést a megértés, a tolerancia, a nők és férfiak közötti egyenlőség, a nemzetek, a nemzetiségek, etnikai csoportok közötti barátság, a vallási tolerancia szellemében”. Az oktatás és nevelés céljait megfogalmazó 4. paragrafus f) bekezdése az állam nemzeti értékeinek, tradícióinak, az államnyelv tiszteletének megerősítése mellett említi a tiszteletet az anyanyelv és a saját kultúra iránt is, s ahogy az alapelvek, úgy a célok között is újra szerepel a nemzetek, nemzetiségek, etnikai csoportok közötti barátság szellemében történő felkészítés a felelősségteljes életvitelre. A 11. paragrafus értelmében a teljes iskolai dokumentáció kétnyelvű a kisebbségi nyelven oktató iskolákban. A tanítás nyelvével részletesebben a 12. paragrafus foglalkozik. Eszerint a nevelés és oktatás nyelve az államnyelv, a törvényben meghatározott esetek kivételével. A 3. bekezdés az alkotmányból ismert megfogalmazást ismétli az egyéb tanítási nyelvek vonatkozásában: a nemzetiségi kisebbségekhez és etnikai csoportokhoz tartozó gyermekek és diákok az államnyelv elsajátításához való jog mellett jogosultak az anyanyelvükön történő nevelésre és oktatásra is az e törvényben meghatározott feltételek mellett. A nevelés és oktatás kötelező része azokban az alap- és középiskolákban, ahol a tanítás nyelve nem az államnyelv, a szlovák nyelv és irodalom „olyan terjedelemben, amely szükséges e nyelv elsajátításához”. Az 5. bekezdés a kisebbségi iskolák típusait határozza meg: a kisebbségekhez tartozó diákok joga az anyanyelvi oktatásra egyrészt olyan iskolákban, illetve osztályokban valósul meg, amelyek nevelési-oktatási nyelve az adott kisebbség anyanyelve, másrészt olyanokban, ahol a kisebbség nyelve egy a tantárgyak közül. Az utóbbi típusú iskolákban, osztályokban más tárgyakat is lehet a 3. A törvénytervezet célja a magyar nyelv elsorvasztása. Interjú Szigeti Lászlóval, az MKP oktatási alelnökével. Az MKP honlapja http://www.mkp. sk/index.php?option=com_content&task=view&id= 805<emid=2 59
