Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
A Szlovákiában élő magyar kisebbség jogi helyzete tásának szempontjából a kulturális minisztérium csak 2010. szeptember 1-től kezdi ellenőrizni; bár a törvény szerint a kisebbségi oktatási nyelvű iskolákban a törvény a kétnyelvű dokumentációt írja elő, az alapelvek szerint ezen előírás megsértése csak akkor forog fenn, ha a dokumentáció csak egyéb nyelven készül. Azaz azt nem fogja büntetni a minisztérium, ha a kisebbségi iskolákban csak államnyelven íródik a dokumentáció, annak ellenére, hogy a törvény kétnyelvűséget irányoz elő. A televízió- és rádióközvetítésről, az időszaki és nem időszaki sajtóval, kiadványokkal foglalkozó része az Alapelveknek (7. és 8. cikk) nem tartalmaz eltérést a törvényhez képest - megismétli, hogy a kisebbségi nyelvű sajtó és egyéb kiadványok nyelvhasználatát semmilyen közigazgatási hivatal sem ellenőrzi (ebbe a körbe nem tartoznak bele az olyan alkalmi kiadványok, mint a meghívók, katalógusok stb., amelyek ellenőrzése a kulturális minisztérium hatáskörébe tartozik). Nem ellenőrizendő a szociális és egészségügyi intézmények alkalmazottai és kliensei közötti kommunikáció sem. Az Alapelvek részletesen leírja, hogyan zajlik a minisztériumi ellenőrzés - annak menete lényegében azonos azzal a szabályozással, amely a 10/1996. sz. törvény az államigazgatás ellenőrzéséről tartalmaz. A bírságok kiszabásának pontosításával kapcsolatos elvárásnak az Alapelvek nem úgy tett eleget, hogy pontosabb összegeket rendelt volna az egyes lehetséges törvénysértésekhez, ehelyett 21 pontban felsorolja az ellenőrzés során figyelembe veendő szempontokat. Ezek a következők: a jogsértés mértéke; a jogsértés valós és lehetséges negatív következményei; a jogsértés fennállásának tartama; a jogsértés ismétlődése; a jogsértés jellege; a jogsértés módja; a jogsértés súlya (társadalmi veszélyessége, ill. az okozott egyéni sérelem jellege); a jogsértésnek a bírság nagysága szempontjából meghatározó körülményei; a jogsértőnek vagy más alanynak a jogsértésből származó haszna; azon tevékenység jellege, amelynek végzése során a jogsértésre sor került; a jogsértés elkövetője; az elkövető törekvése a jogsértésből következő károk elhárítására; az államnyelven beszélő állampolgárok az államnyelvű információra való jogának megsértése; a bírság hatása a jogsértő jogi és egyéb viszonyaira; korábbi jogszerű viselkedés és megelőző intézkedések bevezetése; annak mérlegelése, hogy a jogsértő számára világosak voltak-e tettének következményei; a kiszabott bírság nagyságának hatása a törvény által védett érdekekre; az alapjogokba való beavatkozás legitim célja, amikor a bírság jogi vagy természetes személyeket-vállalkozókat sújt; a beavatkozás intenzitása; az államnyelv kodifikált formájától való eltérés; a jogsértés következményeinek visszafordíthatósága. Amennyiben az a jogsértő számára kedvezőbb, a bírság kiszabásakor a Büntető törvénykönyv büntetéskiszabási elvei szerint kell eljárni. A minisztérium a bírság megállapításakor a 21 kritériumból minimum hatot mérlegel. Az Alapelvek terjedelmében messze meghaladja a törvény terjedelmét. Amint arra a tárcaközi egyeztetés során az igazságügyi tárca és a legfőbb ügyész is rámutatott, a szlovák jogrend az „alapelvek” fogalmat nem ismeri, azt nem lehet kötelező érvényű jogszabálynak tekinteni, ezért a törvénytárban való megjelentetése sem indokolható. Kormányhatározatról lévén szó, a benne foglaltak csak az államigazgatási intézmények számára szolgálhatnak útmutatóként, mást, így a bíróságokat sem, nem köteleznek. 2010. februári szlovákiai látogatása során az EBESZ főbiztosa mindezek ellenére üdvözölte az alapelvek elfogadását, és úgy vélekedett, hogy esetleges per esetén a bíróság előtt sikeresen lehetne majd ezekre az alapelvekre hivatkozni. Pozitív fejle55