Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Államnyelvtörvény
„A Velencei Bizottság minden megalapozott ajánlása” tette az államnyelvtörvény törvénytervezetében, ezért nem lát okot a jelen törvény rendelkezéseinek bármiféle további módosítására." A minisztérium - közvetve pedig a kormánykoalíció - be is tartotta ígéretét: a kormánykoalíció által szeptember 24-én lefektetett normaszöveg - egy részterületen kívül4 - a törvénymódosítás parlamenti szakaszában már nem változott. Az alábbi elemzés, összehasonlítás a Velencei Bizottság „nem megalapozott”, „légből kapott” ajánlásait tekinti át, legalábbis azokat, amelyeket a kulturális minisztérium és a szlovák kormánykoalíció (többsége) annak tekint. 1. Az államnyelvtörvény kapcsolata a kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvénynyel (a Bizottság véleményének 15-18., 135. pontjai) Az államnyelvről szóló törvény 1. § (4) bekezdése a Fico-féle módosítást követően a következőképpen hangzik: „Ha a jelen törvény nem rendelkezik másként, a nemzetiségi kisebbségek nyelvének használatára külön jogszabály vonatkozik.” Ezt a verziót a Radičová-kormány parlamentbe benyújtott törvénymódosítási javaslata érintetlenül hagyta. A Velencei Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) álláspontja szerint sajnálatos, hogy a két törvény közötti viszony „ellentmondásos”. A Bizottság megállapítása szerint csak részben érvényesül a lex specialis elve, vagyis az, hogy a kisebbségi nyelvhasználat terén a speciális törvény (a kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvény) előnyt élvez más, általános jogszabályokkal szemben. Ez az elv csak azokban az esetekben érvényesül, amikor az államnyelvtörvény az egyes rendelkezéseknél ezt külön kiemeli. Az összes többi esetben, pl. ha az államnyeivtörvény és a kisebbségi nyelvhasználati törvény5 rendelkezései ütköznek (kollízió), az államnyelvtörvény rendelkezései érvényesülnek. Ez ellentmond a lex specialis jogi elvének, vagyis az államnyelvtörvény a kisebbségi nyelvhasználati törvény rendelkezéseivel szemben szabályozza a kisebbségi nyelvhasználatot. A Bizottság megállapítja: az államnyelvtörvény befolyásolja a jelenlegi kisebbségi nyelvhasználati lehetőségeket, mégpedig egyrészt „ezeknek a jogoknak a korlátozásával, másrészt az államnyelv párhuzamos használatát írja elő, jelentős terhet róva ezzel a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyekre". A fenti problémával kapcsolatban a Bizottság „átfogó és rendszerszerű” megoldást javasol. 4. A 2011. március 1-jén hatályba léptetett törvény az Európai Bizottság nyomására orvosolta a Velencei Bizottság véleményének 102-106. pontjaiban megfogalmazott problémákat. Az Európai Bizottság a vállalkozás uniós szabadsága szempontjából aggodalmasnak tartotta, hogy a pénzügyi és műszaki dokumentációt teljes terjedelemben államnyelven is vezetni kell. A parlamenti szakaszban megszületett módosítás szerint ezen dokumentációk közül már csak azokat kell elkészíteni államnyelven, amelyek külön törvények szerinti eljárásokhoz szükségesek. Továbbá a módosítás szerint a közigazgatási szervek előtt kötelmi szerződések tárgyában folyó eljárások során immár nem csak a szerződések államnyelvű szövegváltozata elfogadott, hanem azok is, amelyek az Európai Unió valamely más hivatalos nyelvén íródtak. 5. A kisebbségek nyelvének használatáról szóló Tt. 184/1999 számú törvény 395
