Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
Tokár Géza Példának okáért vegyük a kettős állampolgárság megtiltásának intézményét. A tiltakozók szerint a hatályos rendelkezés - amelyet az előző kormány utolsó lépéseként fogadott el - abszurd és érthetetlen. Ezért nem hajlandóak betartani a hivatalos játékszabályokat, így tulajdonképpen a hatályos törvényeken kívülre helyezték magukat. Szintén a rendszeren kívül játszanak a matricázós aktivisták, akik legalábbis szabálysértést követnek el a levonok ki ragasztásával a magyar nyelvet elhanyagoló vállalkozók tábláira és hirdetéseire. Erkölcsileg egyszerre elítélendő és érthető reakciók, melyek végső célja a nyomásgyakorlás. Nyomást gyakorolnak a magyar nyelvet hanyagoló vállalkozókra és vállalkozásokra, a politikusokra, végső soron pedig magára az államra. A polgári engedetlenséggel kapcsolatban felmerülő leggyakoribb kritika az, hogy az adott ügy nem éri meg az aránytalan erőfeszítést. Attól, hogy lesznek magyar feliratok vagy éppen kettős állampolgárság, még nem lesz olcsóbb a kenyér. Téves ez az ellenvetés, méghozzá két okból is. Állampolgári jogaink és lehetőségeink összessége nem egy „zero sum game”, nem más területeken való jogaink rovására történik. A kisebbségi vívmányok gyakorlatba való átültetése nem jelenti azt, hogy a törvényalkotóknak kevesebb ideje vagy energiája jut más, akár gazdasági témákra, vagy a vállalkozók a kétnyelvűséggel kénytelenek foglalkozni az érdemi munka helyett. A másik fontos megjegyzendő dolog, hogy a polgári engedetlenség nem feltétlenül csak etnikai jellegű témákban jelentkezhet - a szlovákiai magyarság speciális helyzete miatt most épp efféle tiltakozókkal találkozott a nagyközönség. Naponta találkozunk a polgári engedetlenség különféle formáival, csak sokszor nem tudatosítjuk azokat - sztrájkok, látványos demonstrációk, a törvényesség határán egyensúlyozó tiltakozó megmozdulások követik egymást Szlovákiában és Európában egyaránt. Egy öntudatos társadalomban a polgári engedetlenség olyan eszköz, amellyel bátran élhetünk, sőt polgári kötelességünk élni vele, ha úgy érezzük, igazunk van. És idővel egyre természetesebbnek is fogjuk érezni - írom ezt november tizenhetedikén, egy olyan esemény évfordulóján, amikor egy egész társadalom lépett a polgári engedetlenség útjára. És nem hiába. 2011. november 19. 318
