Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
Orosz Ors legyen, hogy saját vallásukat vallják és gyakorolják, vagy hogy saját nyelvüket használják. A Szlovák Köztársaság Alkotmánya is kimondja, hogy a nemzeti kisebbségek a nyelvüket nemcsak a magán- vagy a nyilvános, hanem a hivatalos érintkezésben is használhatják. Amikor Szlovákia a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájához és a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezményhez csatlakozott, nemzetközi kötelezettséget vállalt a kisebbségi nyelvek használatának biztosítására és támogatására” - írják a szerzők. 2011-ben újabb fontos mérföldkőt jegyez a nyelvhasználati mozgalmak története. Őry Péter, az MKP alelnöke ekkor hívja életre a Pro Civis Polgári Társulást, mely 48 különböző, az intézményekben leggyakrabban használt információs felirat (matrica) ingyenes terjesztésével debütált. Ezek a tiltó és figyelmeztető levonok, például „Vigyázz, életveszély!”, „Vészkijárat”, „Vigyázz! Feszültség alatt!” több mint 50 000 példányban kerültek kiosztásra Dél-Szlovákia önkormányzatainak, később közintézményeinek. Az év őszén pedig új szakmai folyóiratot indított, Önkormányzati Szemle néven. A 64 oldalas újság szakmai-nyelvi segítséget kíván nyújtani a magyar önkormányzatok részére. A Pro Civis Polgári Társulás gondozásában szeptember utolsó napján jelent meg az a szakmai folyóirat, amely a második világháborút követő több mint hat évtizednyi időszak első önállóan szerkesztett magyar nyelvű közigazgatási-önkormányzati szaklapja. Az Önkormányzati Szemle első száma háromezer példányban jelent meg és jutott el valamennyi olyan település városi, illetve községi hivatalába, ahol a magyarok aránya eléri, illetve meghaladja a lakosság húsz százalékát. A lap azóta negyedévente jelenik meg. Külön kiemelhető kezdeményezés még az Anyanyelvűnkért Polgári Társulás Az ügyfél nyelvén címet viselő nagyszabású kampánya. Hatása még két év távlatában is kitapintható, célja a dél-szlovákiai vállalkozók arra való ösztönzése volt, hogy tevékenységük során nagyobb mértékben figyeljenek oda ügyfeleik anyanyelvére. Fő motivációját az a mindennapos tapasztalat adta, hogy a dél-szlovákiai gazdasági, kereskedelmi életben a magyar nyelv az össztársadalmi súlyánál jóval kisebb szerephez jut. A döntően magyarlakta régiókban még a kevés energiát, anyagi ráfordítást igénylő esetekben is az a jellemző, hogy a magyar nyelv csak szimbolikus mértékben jelenik meg, ha egyáltalán megjelenik. „Az áruk és szolgáltatások értékesítése során az ügyfél személyiségének figyelembe vétele a szó szoros értelmében kifizetődő hozzáállás. Úgy gondoljuk, hogy az életkor, a nem vagy az ízlés mellett az ügyfél személyiségének fontos összetevőjét képezi az anyanyelv is. Meggyőződésünk, hogy az ügyfél anyanyelvének fokozottabb megjelenése növelni képes az ügyfél komfortérzetét, elégedettségét. Az ügyfél elégedettsége pedig, időtől vagy helytől függetlenül mindig is jó »üzletnek« bizonyult” - vallják a szervezők, Lancz Attila és Cúth Csaba. A kampány során a sajtóban meghirdetésre került egy pályázat, amellyel a már korábban vagy a pályázat meghirdetését követően kétnyelvűsített vállalkozásokat motiválták ingyenes reklámlehetőségek biztosításával. Ezen felül tízezer, külön a vállalkozók részére készített kétnyelvű nyelvhasználati útmutatót juttattak el Dél-Szlovákia üzleteibe és vállalataihoz, továbbá tizenhétezer „Beszélünk magyarul” szöveggel ellátott matrica terjesztésével igyekeztek elérni, hogy a dél-szlovákiai vállalkozások jól látható helyen hozzák ügyfeleik tudomására, hogy náluk adottak a magyar nyelvhasználat lehetőségei. 312
