Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
A Jogsegélyszolgálat A Nemzetiségi Bizottság magyar kisebbséget képviselő tagjai kérésére a Jogsegélyszolgálat 13 pontban foglalta össze a 2011-es kisebbségi kultúrára szánt támogatásokkal kapcsolatban elhangzott kritikákat, hiányosságokat és a szükséges törvénymódosítási javaslatokat. Ez az anyag a Nemzetiségi Bizottság 2011. november 14-i ülésén került megvitatásra. A kormányhivatal a kifogások egy részét elfogadta, és az idei támogatási rendszerben már találunk néhány módosítást, igazi előrelépést azonban csak a támogatási rendszer teljes reformjával lehetne elérni. Pozitívumként könyvelhető el, hogy a kormányhivatal a feljebb említett megbeszélések alapján elkészítette a kisebbségi kultúrák támogatásáról és fejlesztéséről szóló új törvény tervezetét, amely lényegét tekintve összhangban van az általunk javasolt alapelvekkel. Az elkészült normaszöveget a Nemzetiségi Bizottság tagjai az említett november 14-i ülésen tudomásul vették, és a magyar kisebbség képviselői felszólalásukban kifejezetten támogatták a javaslat elfogadását, amely azonban a kormány bukása miatt egyelőre nem aktuális. A törvénytervezet jövője emiatt kérdéses, s csak remélni tudjuk, hogy az új kormány tovább folytatja a megkezdett reformokat. Civil jogsegély a szlovák állampolgárságukat elveszített személyeknek Szlovákiában 2010 júliusa óta változás állt be a többes állampolgársághoz való „hivatalos hozzáállásban”. Míg az ezt megelőző időszakban Szlovákia azon államok közé tartozott, amelyek a többes állampolgárság intézményét messzemenően elismerték, 2010-ben furcsa és felemás fordulat állt be e téren. A szlovákiai állampolgársági törvény módosítása értelmében minden olyan személy, aki önkéntes elhatározása alapján megszerzi egy másik állam állampolgárságát, automatikusan elveszíti a szlovák állampolgárságát. A szlovákiai törvényszigorítás kiváltó oka az volt, hogy Magyarország 2010 tavaszától olyan feltételekkel kínál magyar állampolgárságot a határain kívüli, magyarul beszélő személyeknek, ahogyan Szlovákia 1997 és 2005 között kínált szlovák állampolgárságot a határain kívüli, szlovák nemzetiségű személyeknek. A pozsonyi kormány és parlament e furcsa „válaszán" túl a többes állampolgársághoz mint jogintézményhez való hozzáállás is felemásra sikeredett. Amíg ugyanis a külföldi állampolgárság megszerzése a szlovák állampolgárság automatikus megszűnésével jár, addig a szlovák állampolgárság megszerezhető az eredeti állampolgárság megőrzésével. A fentieken túl ez a felemásság abban is megnyilvánul, hogy a szlovák jogrendszernek az állampolgársági törvényen kívüli része logikáját tekintve továbbra is arra az előfeltételezésre épít, miszerint a szlovák állampolgárságot csak önkéntes lemondással lehet elveszíteni és nem igazán számol azzal a lehetőséggel, hogy olyanok veszítik el szlovák állampolgárságukat, akik továbbra is Szlovákia területén élnek majd. A többes állampolgársághoz való viszonyulásban tehát nem történt elvi, koncepcionális irányváltás. Az állampolgárság elveszítésének új jogi eszköze - a törvény hatálya általi megszűnés - nem illeszkedik szervesen a szélesebb jogi környezetbe és egyelőre csak „idegen testként vegetál” a szlovák jogrendben. Éppen ezért sok esetben nehezen - vagy csak merész analógiákkal - lehet alkalmazni az egyébként külföldi állampolgárokra vonatkozó jogszabályokat olyan külföldi állampolgárokra, akik nem „Szlovákiába jöttek”, hanem „Szlovákiában maradtak”. Az ilyen személyek száma viszont egyre növekedett, növekedik. Bár abszolút számuk egyáltalán nem volt magas (a belügyminisztérium 2012. január végén 23 ilyen 309
