Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
Államnyelvtörvény, bizonyítványok, nemzeti jelképek kormány idejében a tanfelügyelők kimondottan eltiltották. A hatályos jogi szabályozás is általában alapot adhat a magyar nevek feltüntetésének megakadályozására, mivel a 191/1994. számú, ún. táblatörvény 2. §-a kimondja, hogy a közokiratokon a településnevek kizárólag szlovák nyelven használhatóak, a bizonyítvány pedig közokirat. Ez azonban ellentétben áll a nemzetközi szerződések előírásaival és szellemével. Megoldást egyrészt a jogi szabályozás módosítása, valamint a formanyomtatványok javítása jelentene (lásd a fentebbi pontban). 4. A tanuló állampolgársága: nincs külön rovat a magyar szövegváltozatnak, csak szlovákul van feltüntetve. A formanyomtatványban nincs rubrika a magyar szöveg számára, ezt kellene javítani. 5. A bizonyítvány kiállításának helye: nincs külön rovat a magyar településnév számára, a településnév csak szlovákul van feltüntetve. Ugyanaz a gond, mint a fenti pontokban. 6. A bizonyítvány kiállításának időpontja: nincs külön rovat a magyar szövegváltozatnak, a dátum csak szlovákul és a szlovák helyesírás szerinti sorrendben van feltüntetve. Megoldás: javítani a formanyomtatványt és a programot. 7. Az iskola államcímeres pecsétje: a településnév csak szlovákul van feltüntetve. Az 1. pontban leírtak itt is érvényesek, ugyanis a pecsétnek az iskola hivatalos nevét kell tartalmaznia. Összefoglalás A bizonyítványok kapcsán tehát három fő problémakört választhatunk szét:- a településnevek használata a kétnyelvű bizonyítványban (az iskola hivatalos nevében és pecsétjén, a tanuló születési helye és a bizonyítvány kiadásának helye);- a tanulók vezeték- és utónevének feltüntetése (hivatalos alakban, nem hivatalos alakban);- technikai jellegű hiányosságok (hiányzó rovatok, programhibák), amelyek különösen a számítógéppel készített bizonyítványok esetén jelentenek nehezen megoldható problémát. A törvényben szereplő kétnyelvűség teljes körű kétnyelvűséget jelent, tehát az okiraton szerepelnie kellene minden adatnak magyar nyelven is. A földrajzi nevek, a településnevek minden egyes nyelv szerves részét alkotják. Nemcsak szóban és írásban való használatukat biztosítják nemzetközi szerződések (ebben a vonatkozásban az általános szólásszabadság keretében), hanem külön nemzetközi szerződések és belső törvények a nemzeti kisebbségeket megillető jogként a nyilvános közterületen történő feltüntetésüket is biztosítják (magyar-szlovák alapszerződés, Kisebbségvédelmi Keretegyezmény, Nyelvi Karta, az ún. táblatörvény, a nemzeti kisebbségek nyelveinek használatáról szóló törvény). Szlovákiában azonban alsóbb szintű jogszabályok számos korlátozó rendelkezést tartalmaznak a földrajzi nevek használatára vonatkozóan (kar293
