Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)

Elemzések, felmérések, összegzések

Fiala-Butora János Ami biztos, hogy bár joga van, a gyakorlatban ez nem sokat jelent. Az intézmények ugyanis sehol nem kötelesek kisebbségi nyelven beszélő munkatársakat alkalmazni. Az államnyelvtörvény kihangsúlyozza, hogy az alkalmazottak nem kötelesek ismerni a kisebbségek nyelvét. A kisebbségi nyelvtörvény pedig azt a „kötelezettséget" támaszt­ja az intézmények felé, hogy biztosítsák a kisebbségi nyelvű kommunikációt, ha ezt „az adott intézmény feltételei megengedik”. Mivel a kórházak nagy része a kerületi és járási székhelyeken van, olyan települé­seken, ahol a kisebbségek aránya nem éri el a nyelvküszöböt jelentő 20%-ot, gyakori, hogy a restriktiv szabályozásnak köszönhetően a magyarul beszélő ápolók és orvosok sem mernek a magyar páciensekkel magyarul beszélni. Arra is van eset, hogy a kórház tiltja az ápolóknak a magyar nyelvű kommunikációt a nyelvtörvényre hivatkozva, ahogy az például Nyitrán és Kassán történt. A nyelvküszöb feletti községekben pedig teljesen véletlenszerű, hogy az ügyfél találkozik-e magyar orvossal vagy ápolóval. A szlovákiai orvosi egyetemi képzésnek nem része a kisebbségi nyelvek akár önkéntes megismeré­se, és az alkalmazási politika sincs tekintettel az orvosok nyelvismeretére. Ezért nem ritka, hogy magyar többségű községek orvosi intézményeiben szlovákul beszélő orvo­sok dolgoznak, míg magyarul beszélő orvosok kerülnek a nyelvküszöb alatti települé­sek kórházaiba, ahol elvétve találkoznak magyarul beszélő pácienssel. Elengedhetetlennek tartjuk, hogy a nyelvtörvények töröljék a restriktiv szabályo­zást, egyértelműen kijelentve, hogy mindenkinek minden körülmény között joga van egészségügyi és szociális intézményben anyanyelve használatára. Ez természetesen nem jelenti automatikusan az intézmény kötelezettségét a kisebbségi nyelvű kommu­nikáció biztosítására. Ennek ott kell ténylegesen megfelelni, ahol az intézmény von­záskörében a kisebbségi anyanyelvű lakosok aránya elér egy bizonyos arányt vagy abszolút számot. Tehát nem az általános nyelvküszöbből indulunk ki, amely az intéz­mény székhelye szerinti község nemzetiségi összetételére vonatkozik, hanem az intéz­mény ügyfeleinek anyanyelv szerinti összetételéből. Természetesen a meghatározás­nál sokkal fontosabb, hogy tényleges, számon kérhető, kibúvók nélküli, a kisebbségek által a gyakorlatban alkalmazható kötelezettségről legyen szó, nem a mostanihoz hasonló megfogalmazásról. 19. Tájékoztatás államnyelvtörvény § 3 (2) V štátnom jazyku sa c) vedie celá úradná agenda (matriky, zápisnice, uznesenia, štatistiky, evidencie, bilan­cie, úradné záznamy, informácie určené pre verejnosť a pod.) a agenda cirkví a nábo­ženských spoločností určená pre verejnosť; tým nie je dotknuté používanie jazykov národnostných menšín podľa osobitného predpisu, 5a) § 5 (3) Oznamy určené na informovanie verejnosti prostredníctvom miestneho rozh­lasu alebo prostredníctvom iných technických zariadení sa zverejňujú v štátnom jazy­ku; tieto oznamy možno zverejniť aj v inom jazyku po ich zverejnení v štátnom jazyku. Kisebbségi nyelvtörvény § 5a Informovanie verejnosti v jazyku menšiny 274

Next

/
Thumbnails
Contents