Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
A nyelvi jogok és a nemzeti egyenlőség A nyelvi jogok tekintetében tehát a rendező elv az állam alkotása. Az államot pedig nemcsak egyesek alkotják, hanem polgárai. Következésképpen a kisebbséghez tartozók is tagjai a „népnek”, nemcsak a többség. Esetünkben például egy közép-európai állam meghirdethetne ugyan egy állást egy az adott régióban egyáltalán nem ismert nyelvet beszélő hivatalnokok számára, csakhogy nem jelentkeznének felkészült személyek. Egy demokratikus állam pedig senkit sem kényszeríthet az ilyen állás betöltésére. Hasonló lehet a helyzet az állam nemzetileg homogén területein is, hacsak többen hosszú kulturális folyamat eredményeképpen nem váltak alkalmassá az ilyen feladatok betöltésére.13 Ámde más a helyzet ott, ahol az adott nemzeti kisebbség tagjai nagyobb számban élnek. Hasonló a probléma az államilag szabályozható feliratok nyelvének kérdésében. Ha a feliratok nyelve nem az adott helyen élők anyanyelve, akkor ők nyilvánvalóan hátrányba kerülnek. Vannak persze a hátrányos helyzetbe kényszerítésnek finomabb megoldásai is. Például nem mindegyik felirat jelenik meg csak a hivatalosnak minősített nyelven, néhány megjelenhet kétnyelvűén. Vagy a hivatalosnak nem minősített nyelven megjelenő feliratok kisebb táblán jelennek meg, illetve kisebb betűket használnak a hivatalos nyelven megjelenőknél. Az állam így jelzi, hogy itt a hivataloshoz képest másodrendű, kisebb értékű nyelvről van szó. Ám a fentiek alapján az ember egyéni nemzeti jogaiból következik a kisebbségi nyelv elismeréséhez való jog, ebből pedig a településnevek, az utcanevek, valamint egyéb jelzések felállításához való jog, illetve egyéb jelzések kisebbségi nyelven történő feltüntetéséhez való jog. Az egyén ugyanis elvárhatja nyelvi jogai érvényesítését. Emellett azt is, hogy az egész társadalom előtt szabadon ki is nyilváníthassa elvárásait. Az információszabadság szintén eredeztethető az egyén jogából, de vannak közösségi dimenziói is. Például belőle következik a közszolgálati médiákban való részesedés, illetve saját média kialakításának a joga. Ehhez pedig az állam intézményeire is szüksége van. Az oktatás nyelvét illetően az egyenlő nyelv rendezőelvéből kiindulva rendezhető az anyanyelvi oktatás egyik kérdése. Az anyanyelvi oktatás iránti igény megjelenése esetén az államnak lehetőséget kell biztosítania polgárai számára, hogy anyanyelvükön tanulhassanak minden szinten, amelyen az általánosan elfogadott színvonal biztosítható. A következő szempont azonban társadalmi, nevezetesen az anyanyelvi oktatáshoz való jogot a lehető legszélesebb mértékben érvényesíthetővé tenni, annyira, amennyire képesek erre azok, akik élni kívánnak e jogukkal. Tehát az adott csoportnak kell az állam segítségével képesnek lennie oktatási intézményeinek létrehozására és fenntartására. Az állam nem akadályozhatja sem megalakulásukat, sem pedig működésüket az oktatás nyelvére, illetve egyéb nemzeti vonatkozásaira való hivatkozással. Köteles támogatni azokat, méghozzá nem kevésbé, mint a nemzeti többség iskoláit, hanem sajátosságaikkal együtt. Az intézmény szakmai kritériumait az állam szabja meg, s ezek általános mutatóinak nyilvánvalóan meg kell egyezniük a többi hasonló intézményéivel. Ámde az anya13. Például Finnország esetében kivitelezhető a két hivatalos nyelv az ország egész területén, noha anyanyelvként csak egyes régióiban beszélik. 21
