Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
A. Szabó László 3.2. Oktatással összefüggő rendelkezések Az államnyelvről szóló törvény a 4. paragrafusában szabályozza az oktatásügyi nyelvhasználatot, és a nyelvismeret kötelezővé tételén kívül gyakorlatilag semmit sem tartalmaz, amit már ne határozna meg a közoktatási törvény. Mindjárt az 1. bekezdésben kimondja, hogy az államnyelv (értsd: szlovák nyelv) oktatása minden alap- és középiskolában kötelező, más nyelven tanítani és vizsgáztatni csak a közoktatási törvényben megszabott feltételekkel (245/2008, 12. §) lehet. A 2. bekezdés értelmében minden pedagógus alkalmazott (a külföldi oktatók és lektorok kivételével) köteles bírni az államnyelvet. Azt persze nem határozza mega törvény, hogy milyen szinten kell érteniük, beszélniük vagy írásban használniuk a szlovák nyelvet, ezért nem tudni, elfogadható-e már az elégséges nyelvtudás vagy mindenképpen kitűnő szintre kell felfejlődniük a pedagógusoknak. Ennek a követelménynek ugyanis nem csupán a kisebbségi tanítók, hanem sok esetben a szlovák anyanyelvűek sem felelnének meg. A nyelvtörvény azt is kimondja, hogy a pedagógiai dokumentáció és az egyéb dokumentáció nyelve az államnyelv (245/2008, 11. §), valamint a tankönyveket is szlovák nyelven kell megjelentetni (245/2008, 13. §). Egyúttal azt is megismétli, hogy a közoktatási törvény értelmében a nemzetiségi iskolák számára kötelező a dokumentáció kétnyelvű vezetése, illetve a kisebbség nyelvén zajló oktatást szolgáló tankönyvek kivételt képeznek a törvény rendelkezése alól. A 4. paragrafus végezetül azt állapítja meg, hogy a törvény nem vonatkozik a felsőoktatásra, valamint a nyelvoktatásra. 3.3. A pedagógiai dokumentáció és az egyéb dokumentáció körül kialakult helyzet genezise a nyelvhasználat szempontjából Az 542/1990-es törvény 11a paragrafusának 2. bekezdése értelmében a Szlovák Köztársaság Oktatási Minisztériuma 1999-ben megalkotta a pedagógiai dokumentációról szóló 217/1999-es számú miniszteri rendeletet, amely részletesen kifejti, mi és milyen kritériumok alapján tartozik a pedagógiai dokumentumok közé, ezeket egyben tételesen felsorolja, valamint meghatározza kiadásuk és vezetésük módját. 2003-ban a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa új törvényt fogadott el a tanügyi államigazgatás és az iskolai önkormányzatok működéséről (Tt. 596/2003), s az említett rendelet - kis kiegészítésekkel történt beolvasztásával (29. §) - ezáltal hatályát vesztette. A változások lényege abban állt, hogy a rendelkezés már nemcsak az iskolákra vonatkozott, hanem egyéb nevelési intézményekre is, valamint a lista 3 újabb dokumentummal egészült ki, amelyek azonban (pl. az órarend) nincsenek teljes összhangban az eredeti jogszabályból átvett filozófiával. A módosítás ugyanakkor azt is megszabja, hogy az egyházi és magániskolák saját maguk adják ki az alapvető pedagógiai dokumentumokat a minisztériummal történt egyeztetést követően, továbbá a személyi adatok gyűjtését és felhasználását is szabályozza az új utasítás. Mivel a teljes körű szabályozást még ez a paragrafus sem tudta biztosítani, a törvény felhatalmazásából következően a minisztérium 2005-ben egy újabb rendeletet12 12. Vyhláška č. 348/2005 Z. z. o druhoch a náležitostiach vysvedčení a ostatných školských tlačív 212
