Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
Petőcz Kálmán A táblázatból egy mindeddig ismeretlen jelenséget figyelhetünk meg: a vizsgált községekben ugyan többségében magyarok élnek, mégis közülük háromban egyértelműen Ivan Gašparovič győzött. Sőt, Szútor esetében totális győzelemről beszélhetünk. (Az első fordulóban 100%-os győzelmet aratott a regnáló köztársasági elnök.) Hadd jegyezzük meg, Szútor szinte teljes mértékben roma falunak számít (függetlenül a formális nemzetiségi összetételtől), a munkanélküliség itt meghaladja a 70%-ot. A negyedik községben - Rimaszécsen - Ivan Gašparovič szintén szerzett néhány százalék szavazatot az ott élő magyar ajkú romáktól. A község választási magatartásának képlete azonban semmiben sem különbözik az átlagos nyugat-szlovákiai magyar többségű falvak választási magatartásától.27 A magyarázat nyilván abban rejlik, hogy a magasabb integráltsági fokon álló romák, közel a regionális központhoz, a domináns nyelvi közösség választási magatartási mintáit követik. A perifériára szorult, kevésbé integrált, esetleg homogén roma települések (pl. Szútor) lakói könnyebben befolyásolhatóak a szociális populista retorikával, avagy a különféle egyéb, motiváló hatású juttatásokkal. Ivan Gašparovič magyar többségű és nagyrészt romák lakta községekben elért választási sikereit még azzal is magyarázhatnánk, hogy a „tősgyökeres" magyarok egy része is a hivatalban levő köztársasági elnökre szavazott, részben a szociális tartalmú retorikája, avagy egyes híveinek a romáktól való éles elhatárolódása miatt. Ez az okfejtés azonban elég kevéssé valószínű, ugyanúgy, mint annak a lehetősége, hogy az itt élő magyar nemzetiségűek éppen a „szociális érzékenysége” miatt támogatnák az elnököt, abból az okból kifolyólag, hogy az érintett régió az ország legszegényebb és legelmaradottabb területei közé sorolható. Az utóbbi verzió már csak azért sem tűnik valószínűnek, mert a magyar népesség aránya a járás összlakosságához képest mindössze csupán 40%, Iveta Radičová mégis kiugró győzelmet aratott itt. Ivan Gašparovič tehát a romáktól szerezte a szavazatait, ami már önmagában paradox jelenség. A regnáló köztársasági elnök legfőbb támogatói között szerepelt ugyanis a xenofób kijelentéseiről már régen elhíresült SNS is. Az említett példa alapján az is nyilvánvaló, hogy a választási magatartás képletei Nyugat-Szlovákiában, valamint Közép- és Kelet-Szlovákiában néhány szempontból eléggé eltérőek, s ez a megállapítás az említett területek déli részeire is érvényes. Ahhoz, hogy jobban megértsük a választási magatartás képleteit a roma lakossággal rendelkező településeken, pillantsunk bele az eddig vizsgált politikai pártok, illetve a roma és a magyar kisebbségi pártok eredményeit szemléltető táblázatba. A korábbi táblázatokkal ellentétben az adatokat összesítve, valamennyi választót beleértve tüntetjük fel. Tekintettel a bonyolult és változó etnikai struktúrákra, az átszámított adatok amúgy sem lennének irányadóak. A községek etnikai összetételét összehasonlítva az 1991-es és a 2001-es népszámlálási adatok alapján láthatjuk, hogy a vállalt nemzetiségi hovatartozás megváltoztatása elég gyakori jelenségnek számít. Szútorban például elég jelentős mértékben csökkent a magyar nemzetiségű lakosság aránya az 1991-es 89%-ról 57%-ra, és hasonlóan komoly csökkenést tapasztalhatunk a rappi magyar lakosság számarányában is. Szútor esetében ugyanakkor megnőtt a szlovák és roma nemzetiségűek aránya, míg Rappon elsősorban a szlovákok létszáma mutatott növekedést. 27. Az utolsó oszlop adatai egy kissé megtévesztőek, torzítottak, a valóságban ezekben a községekben ennél jóval alacsonyabb a szlovák lakosok aránya. 200
