Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
Petőcz Kálmán bői áll.8 Az egyetlen kivétel a Nyitrai járás, Nyitra várost magyar többségű falvak gyűrűje veszi körül Nagykértől (Velký Kýr) egészen Ghýmesig (Jelenec). A magyarlakta járások déli részei azonban olyan összefüggő területsávot képeznek, amelyen a magyar nemzetiségű (magyar identitású) lakosság állandó többséggel rendelkezik.9 Az etnikai határ (a magyar etnikum kiterjedésének északi határvonala) tehát egyértelműen megrajzolható. Egyedül az Érsekújvár és Nyitra közötti terület számít e tekintetben problematikusnak, mert itt magyar és szlovák enklávék váltják egymást. Amint azt az 1. táblázat feltünteti, a 16 vizsgált járásban a magyarok részaránya összesen 33%-ot tesz ki. (Az 1991-es népszámlálási adathoz képest ez 3%-kal kevesebb. Ha beszámítjuk a Pozsony, illetve Kassa várost alkotó körzeteket is, ezen a területen a magyar lakosság aránya már csak 24%-ot tesz ki. Azonban ha a nemzetiségileg vegyes terület (valós) határaként az a vonalat tekintjük, amely a magyar kisebbség tényleges kiterjedésének északi határa, ezen a területen a magyarok számaránya még mindig 50% fölött áll, sőt, a 60%-hoz közelít. Mérlegeléseinknek nem tárgya, hogy ezekből az összevetésekből bármiféle politikai vagy ideológiai konzekvenciákat vonjunk le,10 kizárólag a kutatás metodológiai korrektségét tartjuk szem előtt. Az adatgyűjtés jelenlegi metodológiai gyakorlata - akár statisztikai, akár kutatási célokra történik - alkalmazkodott az érvényben levő területi-közigazgatási felosztáshoz. A való életnek, a társadalmi és gazdasági kapcsolatoknak azonban nem kell feltétlenül alkalmazkodniuk a művileg megalkotott és gyakorta megváltoztatott adminisztratív egységekhez. Ezért a szociológus, politológus avagy szociálpszichológus szemszögéből egészen logikus elvárás, hogy az egyes vizsgált jellemzők a tényleges etnikai területeken, illetve az adminisztratív határokkal újonnan megalkotott közigazgatási egységekben bizonyos mértékben eltérhetnek egymástól. Teljesen indokolt az a feltételezés, hogy pl. a Rimaszombati járás északi részén található Tiszolc (Tisovec) városa nem tekinthető ugyanolyan „nemzetiségileg vegyesen lakott területnek”, mint Feled város a járás déli részén. Vélhetően ugyanez a jelenség figyelhető meg pl. Nagymihály és Nagykapos (Veľké Kapušany) esetében is. A (szlovák-magyar) vegyesen lakott területek meghatározása körüli bizonytalanságok nemegyszer oda vezetnek, hogy a két koncepció áttűnéseket, keveredéseket mutat. Ezt tapasztalhatjuk pl. az egyébként rendkívül értékes, mondhatni úttörő jellegű Mýty a kontramýty című publikációban is. A kötet a szlovák-magyar feszültség gyökereit vizsgálva a „Dél-Szlovákia” fogalmat annak a területnek a szinonimájaként használja, amelyen a magyarok többségben élnek.11 Ugyanez a publikáció néhány a kutatás 8. Ha mérlegeljük az 515/2003. törvény értelmében kialakított közigazgatási (választási) körzetek adatait, ezekből kiderül, hogy a magyar kisebbségnek lényegében három körzetben van abszolút többsége: a Komáromi, a Dunaszerdahelyi és a Párkányi körzetben. 9. Kivételt képez a Kassa és Újhely (Slovenské Nové Mesto) közötti terület, itt a magyarlakta területsáv megszakad. L. az 1. számú térképet. 10. Az egyik ilyen ideológiai-politikai konzekvencia az lehetne, hogy ez a terület kísértetiesen emlékeztet az 1938-ban, az első bécsi döntés értelmében Csehszlovákiától elcsatolt területsávra. Ez azonban nem akadályozhat meg minket abban, hogy a helyes metodológiai vizsgálatnak megfelelően meghatározzuk a „nemzetiségileg vegyesen lakott (kevert) területek" valós kiterjedését. 11. Frič, Pavol: Základné črty konfliktu Slovákov a Maďarov na Slovensku. In Hunčík, Peter (szerk.): Mýty a kontramýty. Bratislava-Dunajská Streda, Nadácia Sándora Máraiho, 1995, 13-14.; 24. p. 172
