Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
Gyurgyík László és a magyar népesség fogyatkozásának (az 1991-es és a 2001-es cenzus közti időszakban) mintegy 26 ezerfős különbsége mutatható ki. (Másképpen megfogalmazva, mivel a magyar népesség valamennyi kohorszon belül nagyobb arányban csökkent, mint az összlakosság, ez az - országos fogyatkozási aránytól való - eltérés a magyarság számának 26 ezer fős „statisztikai" csökkenését eredményezte.) Ez az érték hozzávetőlegesen jelzi a magyarok nemzetiségváltásból származó veszteségeit a jelzett időszakban, a tényleges veszteség ettől eltér a különböző nem vagy csak körülményesen pontosítható torzító tényezők hatásának következtében. 3. A „rejtett” migráció A népmozgalmi statisztika a migrációs eseményeknek csak egy töredékét képes kimutatni. A népmozgalmi statisztika vándorlási adatai nem képesek megragadni azokat, akiknek a távozását semmilyen adminisztratív aktus nem rögzíti. A külföldre irányuló elvándorlás folyamatának két végpontja, az „ittlét” és a „távoliét” között általában hosszadalmas folyamat húzódik meg. Csak az elvándorlás előrehaladott záró szakaszában - s akkor sem minden alkalommal - fogható meg adminisztratív eszközökkel az ilyen jellegű migráció. Azoknak a száma, akik az „ittlét” és a „távoliét” különböző átmeneti stádiumaiban találhatók, sokkal nagyobb, többszöröse azokénak, akik hivatalosan is be- vagy elvándorlónak minősülnek. A vándorlási statisztikák szerint Szlovákiába 1991 és 2000 között évente átlagosan 1485-tel többen vándoroltak be, mintahányan elköltöztek, miközben a kisebb-nagyobb időszakokra külföldön élők száma tízezrekre tehető. Ezzel szemben jóval kevesebben voltak azok, akik már egy más országban telepedtek le, de a szlovák állampolgárságról (még) nem mondtak le (nem kérték vagy nem kapták meg az idegen állampolgárságot). Ezeket az eseteket sem a szlovák, sem más országok statisztikai nyilvántartásai nem rögzítik. Tehát ezeknél az átmeneti állapotban leledzőknél nem rendelkezünk a hazai forrásokból származó megfogható adatokkal. Az EU-ba történő belépés után jelentősen emelkedett a külföldön dolgozók, tanulók száma. A gazdasági válságot megelőző években (2007-ben) 177 ezer szlovák állampolgár dolgozott külföldön.10 Egyfajta rejtett migrációval állunk szemben. A kérdés az, hogy mennyire becsülhetjük azoknak a magyaroknak számát, akik huzamosan egy másik országban élnek és nagy valószínűséggel már csak látogatóként térnek vissza (esetleg már letelepedtek, vagy letelepedésük folyamatban van egy másik országban), de hivatalosan még Szlovákia állampolgárai. Mivel a népszámlálás önkitöltős technikával készül, a távollevők egy kisebb részét „elkerüli” a népszámlálás. A huzamosan távollevők meghatározó része a fiatalabb korcsoportokhoz tartozik, nagy részük feltehetőleg nem rendelkezik saját lakással, ily módon szüleiknél, hozzátartozóiknál vannak bejelentve. S ebben az esetben igen nagy valószínűséggel a hozzátartozóik kitöltik népszámlálási adatlapjaikat. Sokkal nagyobb eséllyel kerüli el a népszámlálás azokat, akik saját lakással, házzal rendelkeznek. 10. Jurčová 2008, 35. p. 144
