Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Bevezető
Bevezető azért került előtérbe ebben az időszakban, mert az első Fico-kormány épp a nyelvi jogokat akarta radikálisan korlátozni. De nemcsak a kormány intézkedéseinek volt köszönhető a téma nagyon gyors előtérbe kerülése, közrejátszott ebben az is, hogy az MKP nyolcéves aktív kormánypártisága alatt szinte semmi sem történt a nyelvi jogok mindennapi átültetése terén. Ezért történhetett meg az, hogy miközben a Kerekasztal a Fico-kormánnyal értelemszerűen szemben állt, az új, Radiöová vezette kormányzat kisebbségi szempontból legfőbb letéteményese, a Rudolf Chmel által vezetett kormányalelnöki hivatallal is sok kérdésben különvéleményt fogalmazott meg. A Fico-kormány után nagyon nagyok voltak az elvárások, hiszen nemcsak az elmúlt négy év, hanem az elmúlt tizenkét év hiányosságaival kellett szembenézni, és pótolni mindazokat a hiányosságokat, amelyek felgyülemlettek. A Jogsegélyszolgálat és más szakmai elemzők, akik munkáját hivatott prezentálni ez a kötet, fontos szerepet játszottak mind a Fórum Kisebbségkutató Intézet, mind pedig a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala szakmai háttérmunkájában. Ez volt az a műhely, amely keretében a szakmai háttéranyagok megszülettek, a havonta rendezett vitafórumokon egyeztetésre kerültek a különböző nézőpontok. Sokszor kemény viták előzték meg az egyes dokumentumok, tervezetek megfogalmazásait, de mindig egy cél vezérelte a Jogsegélyszolgálat munkatársait, hogy szakmailag megalapozott és a legjobb megoldás szülessen a felmerülő kérdésekben. A Jogsegélyszolgálat azért is nagy jelentőséggel bírt, mert hosszú évek után olyan fiatal jogászokból, közgazdászokból, demográfusokból, szociológusokból, oktatási és nyelvi szakértőkből állt össze a csapat, ami korábban szinte elképzelhetetlen volt. És maguk a kérdések is újszerűek voltak: nyelvtörvények és azok hatása, végrehajtása a közigazgatásban, az államéletben és persze a mindennapokban, a kisebbségek jogállása, az állampolgárság kérdése, az oktatásügy megannyi problémája a kétnyelvű bizonyítványoktól kezdve a tankönyveken keresztül a közoktatási törvényig. De említhetnénk a kisebbségi támogatások kérdését vagy a Kisebbségi és Etnikai Csoportok Bizottságának az átalakítását. Újszerű volt az is, hogy a hétköznapok problémáira próbált naprakész válaszokkal szolgálni. Több száz megkeresés érkezett, amelyeket egyenként kellett elbírálni, feltárni a jogi hátterét ezeknek, több tucat esetben (pl. kétnyelvű feliratok, az állampolgárság, táblák ügye, anyakönyvek, vasúti kétnyelvűség stb.) hónapokon keresztül folyt a levelezés a szaktárcákkal, az állami hivatalokkal, biztosítókkal, magáncégekkel. Szintén újszerű volt az is, hogy a szakmai és nyelvi felkészültségnek köszönhetően nemzetközi porondon is hallatni tudta a hangját a Jogsegélyszolgálat és a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala, és az európai környezet (Európa Tanács, európai parlamenti képviselők, más európai kisebbségek vezetői és fórumok) fogékony volt ezekre a kérdésekre. A hétköznapok problémái hívták életre azt a kezdeményezést (ami aztán Erdélyben, Vajdaságban és Kárpátalján is példaként szolgált), hogy az érintettekhez minél szélesebb körben kerüljenek el olvasmányos és közérthető formában a kisebbségi és nyelvi jogok érvényesítését szolgáló kiadványok. Az Új Szó, a Vasárnap és a Szabad Újság önzetlen közreműködésével két alkalommal is több mint 90 000-es példányban jelent meg az Anyanyelv-használati útmutató. 10
