L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
5. Adománygyűjtések a menekültek megsegítésére
Adománygyűjtések a menekültek megsegítésére szerkesztőségébe is érkezett ilyen adomány: „Özv. Fehér Kálmánné, született Pálffy Ilona úrhölgy 10 K-t küldött szerkesztőségünkbe, hogy azt, mint koszorú megváltást, a menekültek javára fordítsuk. A fenti összeget a menekültek nevében hálásan köszönjük.”154 A kassai főreáliskola tanári kara egykori kollégájuk, Wolf Árpád nyugalmazott tanár elhalálozása alkalmából koszorúmegváltás címén 40 koronát küldtek az erdélyi menekültek segélyezésére, azonban nem a helybeli segítő bizottság részére, hanem Budapestre.155 A sajtóban nagyon sok felhívás jelent meg arra vonatkozóan, hogy a halottak napjára, a hozzátartozók sírjának feldíszítésére, a virágokra és koszorúkra szánt összeget inkább jótékony célra fordítsák. Több hír tanúsága szerint koszorúmegváltás címén ekkor is több adományt küldtek az erdélyieknek. A Gömör-Kishont 1916 október végi számában egymás mellett két ilyen hír is megjelent: Özv. dr. Szabó Samuné kedves halottainak sírjait nem díszíti fel virággal, de 20 koronásjótékony adományt juttatott az erdélyi menekültek javára Lukács Gézáné kezeihez. Ezúton hálásan nyugtáztatik. Széplaky Lajosné az erdélyi menekülteknek 30 koronát, s a „Vörös kereszt” egyesület czéljaira szintén 30 koronát adott koszorúmegváltás czímén. Nemeslelkű adományért a leghálásabb köszönet!156 Az erdélyiek megsegítésével kapcsolatos hírek között érdekességnek számít két iglói vonatkozású felajánlás. Az iglói Szecskay honvéd főhadnagy, aki a hír szerint „az összes női kézimunkák mestere és főleg a háncsmunkák (kosárfonás) terén művészi tökélyre vitte ügyességét”, tudását, tisztiszolgáit is meg szokta tanítani a különféle mesterségekre, hogy aztán hazatérve esetleg kenyérkereseti forrásuk is lehet. Az akkori tiszti szolgája több tárgyat is készített, s az ezek eladásából befolyó összeget az erdélyi menekülteknek megsegítésére fordítaná, csupán a kiadásait vonná le belőle.157 Egy később közölt hír szerint a kezdetektől november 4-ig az eladott munkák után összesen 10 koronát juttatott a menekülteknek.158 Az iglói faipari szakiskola művezetője Vass István mestermunkáját, egy pipatóriumot ajánlott fel eladásra 200 koronáért, elsősorban a jobb módúak érdeklődésére számítva. A pipatórium szerinte „minden úri szobának díszét képezheti”. A kiadásokat képező 100 korona feletti összeget az erdélyi menekülteknek szánta.159 154 Jótékonyság. Komáromi Újság, 1916. november 2. 6. p. 155 Koszorúmegváltás. Kassai Hírlap, 1916. szeptember 24. 3. p. 156 Koszorúmegváltás. Gömör-Kishont, október 29. 5. p. 157 Az erdélyi menekülteknek. Szepesi Lapok, 1916. október 17. 3. p. 158 Szepesi Lapok, 1916. november 4. 7. p. 159 Az erdélyi menekülők segítése. Szepesi Lapok, 1916. szeptember 28. 2. p. 67
