L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet Első és fő szabály, hogy meleg szeretettel fogadjuk a hozzánk kerülő, szerencsétlenül járt honfitársainkat. A vigasztalás épolyan szükséges rájuk nézve, mint a mindennapi kenyér. Legyen a jelszavunk: Sursum corda! Mert mi sem volna végzetesebb egy menekülő családra nézve, mint ha olyan házba kerülne, ahol csak sóhajtozni és lamentálni tudnak a háború viszontagságai ellen. Erre legfeljebb a menekülőknek van joguk, a mi kötelességünk most más. Még az írás szavai: „sírjatok a sírokkal” sem veendők szószerint. Hiszen meg is van rá az okunk, hogy bizalommal nézzünk az erdélyi fejlemények elé. Az oláhok kiverése Petrozsénynél a biztató kezdet már megtörtént, reméljük a legjobb folytatását. S hogy ez nem hiú remény, azt a háborús helyzet illetékes kritikusai bizonyítják. A semleges lapok megállapítják, hogy az oláhok könnyű térdfoglalása nem jelent győzelmet s nem végleges. A Times sokat idézett hadiírója Repington ezredes, hosszú értekezésekben méltatja párhuzamosan az oláhok és bolgárok győzelmeit. Fölöttébb figyelemreméltó, hogy Repington szintén nem tekinti véglegesnek az oláh térfoglalást, hanem előre láttatja a mi ellenoffenzívánkat, mely az oláhokat visszavonulásra bírja majd hamarosan. A mikor az angol hadikritikus ez általános helyzetet veszi vizsgálat alá és odakonkludál, hogy a németek és osztrák-magyarok következő offenzívája alighanem Oláhország ellen fog indulni. „Ez az egyetlen front írja, - melyen a monarchia siker reményével fejtheti ki minden stratégiai erőforrásait,” S végük azt fejtegeti, hogy Hindenburg Románia ellen tervezi a csapást. Mi is hisszük, hogy Hindenburg ezt a csapást ráméri az oláhokra. így ő lesz az erdélyi menekültek legfőbb támogatója, ki mindnyájunknál többet nyújt nekik: visszaadta otthonukat. Rozsnyói Híradó, 1916. szeptember 24. 1-2. p. Az erdélyi menekültekért megindult jótékonysági akció vármegyénkben is nagy eredménnyel folyik. Nem említve a Rimaszombatban befolyt adományokat, fel kell jegyeznünk, hogy Andrássy Géza gróf v. b. 1.1. országgyűlési képviselőnk 5000 kor., Sipeki Balás Lajos püspök v.b.t.t.1000 kor. A rozsnyói székeskáptalan 500 koronát adományozott az erdélyi menekültek javára. A Rozsnyói Jótékony Nőegylet agilis elnöke: Vargáné Scheffer Etelka kezdeményezésére az első volt városunkban, ki a menekültek ügyét felkarolta. 500 koronát szavazott meg erre a célra s a városunkban tartózkodó menekültek segélyezése ebből az összegből már meg is történt. Rozsnyói Híradó, 1916. szeptember 24. 3. p. Erdélyi menekültek ügyében Felkérem a közönséget, hogy azon állásokat, foglalkozási helyeket a munkaalkalmakat, amelyekben a város területén az erdélyi menekülteket elhelyezni lehetséges lenne, a feltételek közlése mellett hozzám bejelenteni szívesek legyenek. Ezzel kapcsolatban kérem hozzám bejelenteni azok szeretetteljes szándékát is, akik az ily munkát vállaló családokat vagy egyéneket otthonuk kereteiben jótékony szívvel ingyen, vagy mérsékelt áron ellátni hajlandók. Különösen a város gazdaközönségének ajánlom figyelmébe a szerencsétlen erdélyi testvéreinket, akiknek dolgos tevékenysége a jelenlegi munkaerő viszonyok mellett hasznosan és eredményesen lenne igénybevehető. Rozsnyó, 1916. szeptember 16-án. Dr. Pósch József polgármester. Rozsnyói Híradó, 1916. szeptember 24. 3. p. 426
