L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet Az erdélyi menekültekért (...) Jól lehet, vármegyénk területe a távolság folytán nem vonatott bele a körzetbe, hol a menekültek elhelyeztetnek, mindazonáltal mert egyes családok már vármegyénket is felkeresték, de főleg azon oszthatatlan és őszinte részvét, a melylyel menekülő erdélyi véreink iránt vármegyénk nemes társadalma viseltetik, késztette Kubinyi Géza főispánt arra, hogy a már itt levő, netán segélyre szoruló, esetleg érkező menekülők érdekében mozgalmat indítson. Folyó hó 6-án tartatott az értekezlet a vármegyeházán, a melyen a főispán elnöklete alatt Lukács Géza alispán, Kolbay Sándor kir. törvényszéki elnök, Lánczy Kálmán p. ü. igazgató, Széman Endre prelátus, Gyürky Pál főesperes, Czinke Pál esperes, Singer Rezső főrabbi, Madarász Pál p. ü. tanácsos, Medveczky Sándor kir. főjegyző, a Rimaszombat és vidéke jótékony nőegyesület részéről Samarjay Jánosné elnök, a gömörmegyei Fehérkereszt egyesület részéről Lukács Gézáné elnök, a rimaszombati izr. nőegylet részéről dr. Krausz Gyuláné elnök, továbbá Perecz Samu főpolgármesterhelyettes, Máriássy Gyula főszolgabíró és dr. Soldos Béla v. m. másodjegyző vettek részt. Az elnöklő főispán az igaz együttérzés hangján emlékezett meg a menekülők sanyarú helyzetéről és körvonalazta azon teendőket, melyek a most összehívott központi segítő bizottság irányítása mellett a vármegye társadalmára hárul, s közölte, hogy ez idő szerint Rimaszombatban a menekülők közül 8 család 28 személlyel, Rozsnyón 6 család 20 személlyel, Dobsinán 2 család 6 személlyel és Jolsván 1 család 3 személlyel nyert elhelyezést. A bizottság megállapodott abba, hogy a segélyezésre szoruló menekülők érdekében társadalmi mozgalmat indit, s gyűjtés eszközlésével fogja részükre az elhelyezést és ellátást biztosítani. - Városonként és járásonként egy, esetleg több bizottságot alakit a jótékony úrnők és urak vezetése mellett olyként, hogy a bizottságok az általuk gyűjtött összegnek - elszámolás mellett - való kezelésével az érkező menekülők azonnali segítségére legyenek. Felkéri a központi bizottság az összes felekezetek vezetőit, hogy a gyűjtés sikere érdekében a szószékről való buzdítással igyekezzenek a mozgalmat támogatni. Farkasfalvi Farkas Géza cs. és kir. kamarás és neje voltak az elsők, kik 300 kor. Adományukat felajánlották e czélra, mely adományhoz Kubinyi Géza és neje 100 koronával, Lukács Géza és neje 100 koronával, Samarjay János és neje 100 koronával. Jellinek Henrik 50 koronával, dr. Jarmatzky Sándor 20 koronával járult, Perecz Samu polgármesterhelyettes pedig bejelentette, hogy hazafiúi jóindulatból, de kötelességszerűen is, a gyűjtést már megindította, mely az első napon 1000 koronán felül emelkedett. A bizottság jegyzőjéül dr. Sodos Béla vm. másodjegyző kéretett fel, egyben a beérkezett adományok gyümölcsöző kezelésével is megbízatott. Nem kételkedhetünk egy pillanatig sem, hogy habár társadalmunk a háború minden jótékony mozgalmából kivette a részét, és sok oldalról is volt már igénybe véve, de most, amikor minden magyar embernek nem a buzdítást, a felszólítást kell várnia, hanem csak a szive sugallatát kell követnie, a mikor arról van szó, hogy sorsüldözött testvéreinket támogassuk, vármegyénk társadalma az ő hagyományos jótékonyságával mindent elkövet, hogy a kényszerült helyzet folytán hozzánk került véreink - addig is, míg itt maradni kénytelenek - szükséget szenvedni nem, igaz magyar testvéri szeretetet élvezni fognak. Gömör-Kishont, 1916. szeptember 10. 1-2. p. 410
