L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet Tegnap délen kimentünk közéjük, megnézni, mint vannak, mit mondanak. Három rengeteg hosszú vonat. És ahány kocsi, annyiféle. Van ott belga szalonkocsi, német, magyar, osztrák, persze a legtöbbje teherkocsi. És mindegyiken nagy fehér cédulák. Az egyiken ez áll: Keresztes József állomáselöljáró élő állatjai. Benézünk a kocsiba: egy tehén s hét-nyolc disznó. Egy másik teherkocsin ez áll: Gyergyószentmiklósi főgimnázium mentett tárgyai. De a legtöbb kocsiban laknak. Kik-ki a maga holmijával, egy vagy két család együtt lakik egy kocsiban. Egy hete laknak már benne, rendetlenség és piszok van mindenütt, de hát ez igazán nem lehet máshogyan. Amint nagyjában átnézzük a kocsikat, egy elegáns hölgy jön felénk és kérdez valamit. Mi persze megragadjuk az alkalmat, részleteket tudni meg.- Mikor menekült nagysád?- Vasárnap éjjel.- El tudott hozni mindent?- Dehogy. Alig valamit.- Harcoltak akkor már?- Hogyne. Ez a vonat alig tudott eljönni. Két román repülőgép keringett fölöttünk. Panaszkodik, hogy az ura nem jött vele. Ezek a menekültek t. i. majdnem mind vasutasok családjai. A vasutasok felpakolhatták a családjaikat, de nekik maradniok kellett, amíg egy menekülő ott volt. Már most nem tudni, eljöttek-e a férjeik, és ha igen, mikor, hogyan, merre? Férfi alig van tíz közöttük. Csupa asszony, leány és gyerek, igen sok gyerek. A második vonatnál megkérdezem az asszonyokat:- Kaptak-e ma már valamit enni?- Nem kaptunk, hangzik a válasz.- Hát mióta áll itt ez a vonat?- Hajnali négy óra óta.- Most délután két óra van és még nem kaptak semmit enni?- De, egyszer kaptunk kenyeret.- Hát a gyerekek, a csecsemők kaptak tejet?- Nem. Semmit. Szerényen, illedelmesen mondják ezt. De amint a gyerekekről van szó, beszédesek lesznek.- Nekünk nem kell semmi, csak a gyerekeknek legyen tej. Egyik asszony ezt mondja:- Én akartam a városban venni. Egy forintot Ígértem egy pohár tejért, de nem adtak sehol. Az uram megöl, ha meglátja ezt a szegény gyereket, úgy lefogyott egy hét alatt. És a tejet panaszolja mindenki. Azon a vonaton, amelyik tegnap hajnali négykor érkezett, délután kettőig senki nem kapott mást, mint egy darab kenyeret. Azt hisszük, ez nincs helyén. Ha azért nem adtak a csecsemőknek tejet, mert nem volt, tessék néhány napra beszüntetni a felnőttek tejivását, tessék eltiltani a kávéházak traccs-kávéit. 357
