L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet Az összes menekültek az érkezéskor tejjel és teával láttattak el. Majd bevitettek a közelben lévő gyalogsági barakkokba, a melyek közül a katonaság 10 darabot engedett át. Elhelyezkedés után kapták meg az ebédjüket az érkezők, mely bőséges pörköltből állott. A menekültek nagyrészt Torja, Fenyőd, Szentmihályfalva, s az ezt környező falvakból valók. Nagyobbrészt hetek óta vannak úton s végtelenül hálásak voltak, mikor végre fedett helyre kerültek. A menekültek természetesen nem maradnak a barakkokban, hanem apródonként részint falvakba, részint munkába helyeztetnek. Felsőnógrád, 1916. október 5. 2. p. A menekültek Az erdélyi menekültek második csoportja, mint lapunk előző számában jelentettük, egyelőre a katonai barakkokba nyertek elhelyezést. Onnan azonban nagy részük falukra lettek kihelyezve és csak kis részük maradt a városban. Ezek is lassan kerülnek a városba, és pedig a társas körök helyiségeibe. A cél az, hogy lehetőleg az iskolák mentesíttessenek a beszállásolás alól. Itt említjük meg, hogy Nógrádmegyében eddig négyezer menekülő lett elhelyezve, de előreláthatólag még néhány ezer menekülő lesz megyénkben elhelyezve. Felsőnógrád, 1916. október 12. 2. p. Vissza Erdélybe Eszünk ágában sincs politizálni. Erdély sorsa nem politika, hanem nemzeti érzésünknek a dolga. Erdélybe gálád és alávaló módon betörtek a románok és erre százezreknek menekülniük kellett. Az egész ország elárasztott erdélyi menekültekkel és ezek az erdélyi menekültek - mint tudjuk - egyes közigazgatási bajokon és akadályokon kívül csak a magyar nép vendégszeretetében, szimpátiájában, rokonérzésében részesültek. Mindenütt, ahol erdélyi menekültek laktak, a legnagyobb öröm és a legnagyobb büszkeség hangjain mondták az emberek, hogy Erdély felszabadult. Mire e sorok megjelennek, valószínűleg már egyetlen román katona sincs Erdély ősi földjén, a román árulás első és egyetlen eredménye eltűnt a föld színéről és a román nemzet a vad és elvakult román politikusok már közelükben hallják az ágyúkat dörögni. Vége a nagy román eszmének, vége a diadalmasan hirdetett hadjáratnak, vége minden hencegésnek, most jön a bűnhődés. És mire a magasra emelt sújtó ököl le fog sújtani, addigra erdélyi honfitársaink már saját lakóhelyükről fogják nézhetni a románok pusztulását, az irtózatos bosszút, amit a szövetségesek e gálád árulásért Románián megvesznek. Akik most hazatérnek erdélyi lakásaikra és földjeikre, bizonnyal szomorúsággal fognak haza érkezni. Vad és fékezhetetlen horda tört be Erdély szent földjére és ez a vad horda természetesen nem kímélte meg azt, amihez árulás és erőszak révén juthatott, és amiről maga is nagyon jól tudta, hogy sokáig nem tarthatja kézben. Ha a románok nem is pusztították el azokat a területeket, amelyeket hadseregünk önkéntes visszavonulása folytán megszállottak, mindenesetre sok magánlakást kiraboltak, sok kárt okoztak. De ez ne aggassza erdélyi honfitársainkat. Felemelt fővel kell szembeszállani azzal az új közdelemmel, ami ma vár reájuk, mert tudniok kell, hogy a megtorlás nem marad el, és ha ezt a megtorlást egyénenkint nem is fogják megérezni, a háború diadalmas befejezése, ellenfelein legyőzése, feltétlenül meg fogja hozni nekünk a kívánt jutalmat és a megérdemelt kártérítést. 339
