L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet Az orvtámadó A világháború ismét egy csalódással gazdagított bennünket. Megint egy szövetséges, ki orvul hátunkba támadt, számítván arra, hogy elerőtlenedtünk, hogy szabadon, megtorlás nélkül vághatja országunk testébe hyéna fogait. A román orvtámadás nem ért bennünket váratlanul. Ez ország hygénapolitikája már a balkán háború idején kihívta az igazságszeretők megvetését, már akkor elszörnyülködött mindenki ennek a nemzetnek útonálló politikáján. De most csalódott. Azt hitte, hogy beleavatkozással teljes vesztünket okozhatja, hogy az entente szétdarabol bennünket és ő kapja majd a legnagyobb részt, mint zsiványbért. A monarchia szövetségeseivel egyetemben felkészülve várta ezt a fordulatot és ha a taktikai szempontok úgy kívánták, hogy a határvonal egyes pontjaitól csapatainkat alkalmasabb helyekre vontuk vissza, nem lehet és nem szabad sohasem kételkednünk abban, hogy a végső győzedelem mellénk szegődik és hogy az orvtámadás méltó megtorlásban részesül. Bizalommal és felemelt fejjel kell az események kialakulása elébe néznünk. Nincs okunk nyugtalanságra, mert hiszen valamennyien tudjuk, hogy a központi hatalmak mekkora erőkifejtésre képesek, mennyire fölényben vannak, ami a hadvezérségi tehetséget és körültekintést illeti. Románia beavatkozása minden bizonnyal megnehezíti feladatainkat, új és nagy feladatok és megpróbáltatások elé állított bennünket, azonban ha eddig tudtunk megállani a nagy vihar közepette, így a jövőben is nem maradhat el a Mindenható segítsége, ki nem hagyja el az igazság ügyét. Románia várta a döntő pillanatot, hogy az orosz mellé állva bennünket megtámadjon és bár hazudozva igyekezett áltatni bennünket, keresztül láttunk a szitán és vártuk a támadást. Erdély bércein és szép városai felett nem fog lengeni a román zászló. A betört ellenséget vitéz hadseregünk vissza fogja űzni. Bizalmunk nem rendült meg benne. Szövetségeseink vállvetve velünk hamarosan ki fogja ábrándítani az ententet vérmes reményeiből. A jelszó nálunk most az, hogy bizalommal legyünk és várjuk meg az órát, mely nekünk kedvez. Ez az óra nem fog elmaradni. Liptó, 1916. szeptember 3. 1-2. p. A román hadüzenet híre A román hadüzenet főre városunkba hétfőn a kora délelőtti órákban jutott el egy privát telefonértesítés útján, melynek azonban sok kétkedője akadt. A privát értesítés után nyomban szerkesztőségünk megkapta a M.T.I. által kiadott hivatalos kommünikéről szóló telefonértesítést, amelyet rögtön közöltünk a közönséggel. Az árulás híre a közönség köreiben az ellenszenv és a megvetés érzelmeit váltotta ki az orvul támadó „szövetséges” ellen. A telefonértesítés után érkezett a miniszteri sajtóosztály távirata a hadüzenetről. A délután folyamán érkezett rendes napi telefonértesítéseinkben már részletesebben tájékoztattuk a közönséget a hadüzenetről és az azt követő eseményekről. Este már az első összecsapásokról értesítettük a közönséget a hivatalos jelentés nyomán. A közönség tehát a lehető leggyorsabban informáltatik az eseményekről és magunk részéről mindent elkövetünk, hogy dacára annak, hogy az ország szívétől messzire esünk, lehetőleg gyorsan értesüljünk az eseményekről és a közönség ne legyen rászorulva a fővárosi lapokra, melyek 12-24 óra múltával az események után kerülnek hozzánk. Liptó, 1916. szeptember 3. 2. p. 332
