L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet S ez a válasz abból állott: Döngette a mócot, Negyvenkettes ágyú szülte Hozzá a gombócot. Kellett neked ilyen lecke Hazug Oláh Nándor? Adja az úr, érvényesült Péterrel, mint vándor! Nagy Pál, Garamsalló Lévai Őrálló, 1916. október 12. 3. p. Az oláh-segítség! Segítség! Jaj! Semlegesek! Csókolnivaló kedvesek! Itt van a legjobb alkalom Nálunk az osztócirkalom. Meglesz az akció ára, Mozduljatok valahára! Az ántánt imigy kurizált Az oláhval szimpátizált. Hát az oláh megpróbálta, Segítségét felkínálta, Csakhogy látszik, kárbaveszett A tőle jött igyekezet. Mócok! Nincsen szerencsétek, Elhagyott, nem néz felétek, De hát - nem hazudok nagyot - Egykor Szent Pál is elhagyott. Az ántánt meg se gondoló, Hogy ily mihaszna az oláh, Mert a csorda selejtes volt S az ántánt testén szégyenfolt. És ez a folt ott is maradt, Mint jellemző piszokdarab, Bizony ti ántánthatalmak Csak borsót hánytok a falnak. Nándorotok is bajt idézett, Tán gebulyát csemegézett? Látjuk tökfejében az űrt, Hova az Úr vékonyan szűrt. 327
