L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet Az udvardi és csallóközi járásokba csak szórványosan érkeztek menekültek, többnyire rokonsági kötelék vagy ismertség hozta ide őket. Ógyalla 10, Madar 4, Perbete 5, Marcelháza 2, Kolozsnéma 5, Megyercs 8, Apácaszakállas 3, Lakszakállas és Nagymegyer 1-1 menekültnek adott otthont. A társadami gyűjtés ezekben a járásokban folyik a főszolgabírák vezetése alatt. Az erdélyi menekültek segítésére ezen a héten a következő adományok folytak be a főispáni hivatalba: Az Izraelita Nőegylettől.............................. 500.- K Kaufmann Mór adománya..........................100.- K Lengyel Lajos és neje adománya...................100.- K Karcsay Miklós..............................................50.- K ÖSSZESEN:.......................................... 2937.- K Az eddig befolyt összeg......................... 7586.- K Dr. Mihola Ferencné és Pető Ignácné úrhölgyek ruhaneműeket küldöttek be szerkesztőségünkbe, melyből eddig 3 gyermeg részesült szeretetadományban. A legnagyobb köszönettel és hálával nyugtatja. Kürthy István főispán Komáromi Újság, 1916. szeptember 28. 3. p. Negyek az utcán, lassan botorkálok és agy elgondolom magamban — Istenem, hát megint ősz vaD, szomorú, sárga ős?, borougós, bus napok. Ázott, csatakos az utca, a lámpák homályos sárgán égnek, a fák, mint átlumpolt éjszakák letört lovagjai, olyan rongyosnak, csapott hajúnak látszanak. — Hát megint ősz van — futnak, rohannak a napok, hosszúak az esték, a nappalok rövidek, úgy züllik, rongyosodig a természet, mint a lecsúszott cigán ybanda vékony pénzű prímása. És tele a város más vidékek bus magyarjaival, akiknek a leikébe visszasír az erdélyi ősz bája, akiknek a keze..görcsösen ökölbe szorul s akis ájtatos imádkozóí a félhomályu templomoknak. Más emberek. A lelkűk, a hitük, a gondolataik is mások. A ruhájuk rongyos, de talpig magyarok. Székelyek. Búsak. Szomorúak, nagy a bánatuk. Messze székely ország határai sírnak utánuk. Szerte. szaladt a gulya, merre csörög a birkanyáj kolomposának bus, mély hangú kolompja — mint fekete éjszakák beteg asszonyainak fájdalmas könyörgése, oly sirató hangon beszélnek róla.) 287
