L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet 108-ik zsoltár (Székely menekültek között) Uram, élsz-e még az égben? S az vagy-e még, aki régen? Sújtod-e az álnokot? Óh, ha élsz, s a régi vagy még, Figyelmezz: e hontalan nép Lelke hogyan háborog... Nekünk adtad ezt a földet Hősi vértől öntözöttet. Ezer évvel ezelőtt, Megőriztük híven eddig, Nem bántottunk soha senkit, Csak a rablót, betörőt. Mostan is, e nagy viharba, Mely a földet felkavarta, Megállottuk a helyünk, Annyi ellen támadott ránk, S mienk maradt ez az ország, Félvilág se bírt velünk. S mikor a harc szörnyű terhe Őserőnk már megviselte (Tudni ezt, de keserű!) Ránk tör egy új, cudar ellen, Ott leskelt a fellegekben, Dögre éhes keselyű. Óh, ne engedj neki étkük Nagy Isten a magas égbül Terítsd le az álnokot! Óh, ha élsz, s a régi vagy még, Figyelmezz: e megrokkant nép Lelke hogyan háborog... Pusztuljon a sehonnai, Szórd rá Uram mindazt, ami Haragodba benlakik! Mit Dávidnak tollba mondtál, Száznyolcadik szörnyű zsoltár Valamennyi átkait! Timafly László Komáromi Lapok, 1916. szeptember 23. 4. p. 285
