L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet Az első perc rémülete Lassankint a helyzet nyugodt megítélésének ad helyet. A románok gálád orvtámadása meglepetésszerűen csapott le hazánk gyöngye: Erdély határmenti részére, rémületet keltve nemcsak a közvetlenül sújtott ottani testvéreinknél, hanem szerte a széles hazában, hova otthonától és vagyonától a román rablógyilkosok által megfosztott székely és szász testvéreink jajszava csakhamar szerte hangzott és a fájdalom érzései mellett valósággal lázongó indulatok egész viharát korbácsolta fel. Harsogott a súlyos kritika, röpködtek a vádak - a kormány úgy, mint a hadvezetőség ellen. A hirtelen meglepetés első pillanatában, csak a szerencsétlen menekülőkre, azok támogatására nem gondolt senki. De igen a magyar sajtó. Ez nyújtotta az első segélyt. Ez a kezdeményezés sorakoztatta úgy a fővárosi, mint az állam hivatalos köreit. És nálunk szokatlan gyorsasággal és meglepő eredménnyel szerveződött meg a rendszeres segélyezési akció. Úgy annyira, hogy már nemcsak tárt karokkal, hanem tele kezekkel is fogadhatjuk menekülő erdélyi véreinket. Gyorsan felvonuló csapataink ha még teljesen nem is állították meg a becstelenül hitszegő oláh bandák rabló rohamát, meglassították, sőt itt-ott lehetetlenné is tették annak további előrehaladását. Az első jól megérdemelt hatalmas pofont az oláh rablógyilkosok hű szövetségeseink a bolgárok és németektől kapták. A tutrakáni fényes győzelem, Bukarest légi bombázása keserves mementó a hitvány nátiók leghitványabbjának, hogy Erdély nemcsak hogy nem hull könnyen szerzett zsákmányként ölükbe, hanem hogy a rablógyilkost csakhamar utoléri - a bűnhődés is. Teljes bizalommal nézhetünk a további események elé is. Az igazságos isten nem hegy el bennünket. És fokozódott elszántságunk, megacélosodott tetterőnk - sújtó fegyvereink erejével fogja a halottrablásra indult oláh Sobri Jóskákat megtanítani arra, hogy élünk, élni akarunk! Hisszük, reméljük, meg vagyunk győződve róla, hogy a most Erdély előttünk szent földjét taposó oláh bocskorosok áradata nemsokára visszahömpölyög az erdélyi szorosokon és odahaza gázol keresztül a hitszegő királyon és gaz államférfiakon. Úgy legyen! Komáromi Lapok, 1916. szeptember 9. 1. p. Az erdélyi menekültek segítése Társadalmi akciók Kürthy István főispán elnöklete alatt a vármegyeház nagytermében hétfőn délután 5 órakor az erdélyi menekültek segítése érdekében értekezlet volt, amelyen megjelentek: Ghyczy Dénesné, Ghyczy Elli, Berzsenyi Janosits Józsefné, báró Csávossy Béláné, dr. Mihola Ferencné, Jánossy Lajosné, dr. Rauscher Zsigmondné, Mátray Józsefné, Mátray Ilonka, Grünfeld Adolfné, Lipscher Mór dr., Witausek Károly dr., Alapi Gyula dr., Ágoston Miklós, Alapi Gáspár, Varjú József, Mészáros Lajos János, Baranyay József dr„ Konkoly Thege Kálmán, Galba Károly, Veszkó Endre dr., Mórocz Emilián, Gidró Bonifác, Karle Sándor, Markovits Gyula, Mórocz Dezső, Tuba János, Ghyczy Dénes, Berzsenyi Janosits József, Mihola János dr., Szijj Ferenc, Mauler József, Gaál Gyula dr., Hepp Ernő dr., Rosenbaum Áron, Milch Hermann, Marcsa József. 270
