L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet- Mióta vannak itt?- Már négy hete, instálom. De biza nagyon jó dolgunk van itt, hála istennek.- Maguk hol születtek?- Oláhországban születtünk. Ott született az apánk is.- Hát nem felejtettek el magyarul beszélni?- Hogy felejtettünk volna el, amikor az egész falu magyarul beszél. Nem tud mi közülünk oláhul egyik se, egy szót se, csak magyarul.- Iskolába nem jártak?- Nem biza, mert csak oláh iskola van, abba pedig senki se adja a gyermekét. Aki iskolába jár, az Gyimesbe szokott tanulni, de az messze van.- Örültek-e a magyar katonáknak?- Biza mi előbb megijedtünk, mert a magyar katonák erősen haragosak. De aztán, hogy magyarul beszéltünk velük, nagyon barátságosak lettek. Mind azt kérdezték, hogy hol tanultunk meg magyarul? Alig akarták elhinni, hogy magyarok vagyunk.- Tudták-e maguk, hogy van egy szép, nagy Magyarország, ahol az urak is magyarok, nem csak a zsellérek?- Tudtuk, mert sokat beszéltek erről, leginkább télen a fonóban, de ezek csak olyan volt, mint a mese. Mi még soha nem voltunk túl a falu határán, hát biza keveset tudtunk a világról. Szinesen, szépen beszéltek ezek az elhagyott, kibujdosott magyarok a maguk életéről, a maguk magyarságáról, amelyre századok óta senki sem vigyázott, s amelyet az ősi erő tartott meg eddig, mint a mező virágait, amik minden tavasszal megújhodnak. Sok tekinteni valónk van még nekünk a havasokon túlra, ahol ékesen csengenek a magyar szavak, a mi szavaink. Felvidéki Újság, 1916. december 24. 3. p. 19.8. Kassa: A kassai Székely Társaság és az erdélyi menekültek Hol vannak a kassai székelyek!? Zokog az ország, mert vérzik Székely ország. Történelmi ellenségünk, 1848 keselyűi, hiénái: oláhok csordái rontottak rájuk koromsötét éjjel, amely szín úgy illik az oláh nép leikéhez. Földön futók lettek a mi aranybeszédű, gyémántlelkű székelyeink. Menekülnek, keresve keresik, hol hajtsák le fejeiket, hogy lefektethessék kisdedeiket, hol az oláh elrabolta otthon visszaszerzéséig ideiglenes, békés otthonra leljenek. A székely tehát a magyarra szorul, s mi magyarok őket, a magyar haza legmagyarabb székely fiait tárt karokkal, nyitott erszénnyel, nyitott szívvel fogadjuk. A fővárosi lapok hasábosán szólnak a menekült erdélyiek, különösképpen a menekült székelyek tárt karokkal fogadtatásáról úgy a fővárosban, mint vidéken. Kassa neve e referádákban nem szerepel. Sok más városban, de ez nem oly feltűnő, mint Kassa hallgatása. Hiszen Kassán van a nyugodalmas békében megalakult Székely Társaság, amelynek vannak tisztviselői, tagjai. Ennek a társaságnak eddig csak nagyonis ideális céljaik voltak: felkarolni a nagy ritkán errefelé vetődött székelyeket. Az oláh orvtámadás azonban az ideális célt egy csapásra nagyon is realizálta. 256
