L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet Erdélyt, a mi féltett kedves kis Erdélyünket máig se tudtuk még megtisztítani az alattomos betörőktől, akik védtelen határainkon kapcabetyárok módjára éjnek idején törtek reánk, szövetségeseinkből egy napról a másikra, sőt egy éjen át ellenségünkké vedlettek, az ántánt bérgyilkosai lettek. De üt még a bosszú órája. Torkukra forr még az oláh virtus. - Nem soká fognak dicsekedni könnyű sikereikkel, zsivány dicsőségükkel. Végez velük a mi négyes szövetségünk dicső hadserege. Addig is azonban nekünk itt most a hadi szolgáltatásokon kívül legelső kötelességünk a hozzánk menekült erdélyi honfitársainknak menedéket nyújtani. Födelet a hajléktalanoknak, ruhát a mezíteleneknek, élelmet az éhezőknek. Hadd érezzék, hogy itt is a magyar haza földje öleli őket kebelére, magyar ég borul védőn és oltalmazón föléjük. Érezzék, hogy ők itt nem földönfutó idegenek, hanem szerencsétlen rokonok a szerencsésebb rokonoknál. Mi, a szerencsés földrajzi fekvésünkben közvetlenül még nem is tudjuk, hogy milyen is igazában a háború. Csak olvasunk és hallunk róla, s következményeiben érezzük. De távol a harcterektől, még az ágyúk villanását se látjuk, mennydörgését nem halljuk. Illő tehát, hogy azokat a szerencsétlen véreinket, akiket a háború fúriája otthonukból kiüldözött, javaiktól megfosztott, akik legnagyobb részt csak puszta életüket tudták megmenteni az iszonyatok éjszakájából, illik, hogy szeretettel fogadjuk őket hajlékainkba s velük amink van, legalább az élet fentartás legszükségesebb mérvéig, megosszuk. Dúsan, bőven magunknak sincs, ők se számítsanak tehát bőségre és dúslakodásra. De hiszen nem is vendégségbe jöttek. Azonban ha szűkösen is, kell, és fogunk nekik annyit juttatni, hogy éhínséget ne lássanak. A vármegye szíve már is megdobbant. A központi főszolgabíró Fodor Vilmos dr. kezdeményezésére az adományok igen szépen gyűlnek, s az ő helyes szervezésében a megye székhelyén, mint e tekintetben a legelsőnek érintett helyen, a társadalom, s különösen annak lelkes honleányai mindent megtesznek, hogy az ide érkezett menekültek kellő fogadtatás, elhelyezés és ellátásban részesüljenek. S a mint örömmel értesültem, a Korponára irányítottak is megfelelő gondozásban részesülnek a polgármester s az ottani társadalom által. S meg vagyok róla győződve, hogy ha reájuk kerül a sor, többi járások sem maradnak hátra ilyetén hazafias és emberbaráti kötelességük teljesítésében sem. Aminthogy járási hatóságuk vezetése és támogatása mellett eddig is minden hasonló mozgalomból kivették részüket. Az elért eredmények dicsérik őket... Honti Lapok, 1916. szeptember 30. 1. p. Erdélyi menekültjeinkért Viczián István belügyminiszteri osztálytanácsos e hó 27-ikén megjelent a belügyminiszter képviseletében Ipolyságon és Sartorius István tb. főszolgabíró kalauzolása mellett megszemlélte az erdélyi menekültek elhelyezését és ellátását, és tájékoztatta magát a felől, hogy a járásban még mily számú menekült helyezhető el. Tapasztalatai fölött a belügyi kormány nevében a legnagyobb elismerését fejezte ki. Az az értesülünk egyébként, hogy a közeli napokban vármegyénkbe nagyobbszámú menekültek érkezése várható, ezeket azonban már a járás egyéb községeiben és a többi járásokban fogják elhelyezni... Honti Lapok, 1916. szeptember 30. 1-2. p. 215
