L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet Lokcai lakosok adománya 19,88 K. Bugán Ferenc námesztói jegyző gyűjtése: Szmetanay János 30 K, Meskó Dezső 5 K, Népbank Námesztó 25 K, Dr. Koválik Flóris 2 K, Felvidéki Hitelbank 25 K, Neumann Fülöp 5 K, Strausz Náhán 5 K, Bugán Ferenc 2 K, Steinhardt Samu 10 K, Blazsek István 2 K, olvashatatlan 2 K, Murin Árpád 20 K, id. Krausz Jakab 5 K, Keme József 5 K, Matula Simon 2 K, Kuffler Béla 3 K, Duschinszky B. 2 K, Benedek György 1 K, Farski 1 K, Olvashatatlan 2 K, Krausz Jakab 3 K, Strausz Ignác 0,60 K, Kraszula Flóris 4 K, Bronner Simon 4 K, Dr. Holländer 5 K, Goldstein 3 K, Kovalik István 6 K, Kostal János 1 K, Droppa Károlyné 4 K, Bukovinszky Károly 10 K, Krusinszky István 2 K, Frastia Simon 2 K, Vevurka András 2 K, Námesztó község 100 K. Ifj. Krssák Vendel bobrói körjegyző gyűjtése: Oravetz József 2 K, Szojka Pál 2 K, Keme Mór 4 K, Szikora József 2 K, Klein Vilmos 4 K, Tomastyik Máté 4 K, Holmik János 2 K, Rudak János 2 K, Bobrói lakosok adománya 75,10 K. Csurják Nándor hladovkai körjegyző gyűjtése: Hladovka község lakosai 60 K, Saubahora község lakosai 70 K Összesen: 2269,30 K Múlt számunkban kimutatva: 7099,- K Eddigi eredmény: 9368,30 K Árvamegyei Hírlap, 1916. szeptember 25. 3-4. p. Erdély jövője Minden jelentős kérdés között, mely most a magyar elméket és sziveket foglalkoztatja, a legjelentősebb kétségtelenül a félig-meddig kiürített Erdély kérdése. Nemcsak a menekülők százezreinek sorsán érzett részvét, nemcsak az újabb román invázió az, ami Erdélyre nagy mértékben rátereli a figyelmet, hanem Erdélynek, mint Magyarország egyik erős védőbástyájának az újraépítése és megerősítése is komolyan foglalkoztatja az előrelátó elméket. Erdély dolgai tulajdonképpen mindig napirenden voltak, arról soha le nem kerültek, csakhogy mindmáig megoldatlanok maradtak. Ezekben a nehéz órákban azonban nem arra gondolunk vissza, hogy mennyi mulasztás történt Erdély gazdasági és társadalmi, sőt politikai megerősítése körül is. Lehet, ha ez a sok mulasztás nem történik, ez a körülmény a legbiztosabb védőbástyája lehetett volna ebben z irtózatos világháborúban Erdélynek. Azonban nem kell a múlton sopánkodni, mert ez a mostani súlyos időben megbocsáthatatlan időpazarlás volna, erős akció kell most, a mely az Erdélybe betörő ellenség viszszaverése után feltámassza ezt a gyönyörű országrészt, megmentse ennek földönfutóvá lett, derék és megbízható, szorgalmas és munkabíró népét. Igaz, volt már egyszer erdélyi akció, de olyan kicsiny és törékeny eszközökkel kezdték, hogy mind az az igyekezet, amit a vezetők és lelkes munkatársaik a munkába fektettek, nem teremthette meg a gyümölcsét. A végvidék magyarsága minden jó igyekezet dacára nem tudott lábra állni, nem tudott felülkerekedni azokon az elemeken, a melyeket egyrészt itthonról, másrészt külföldről folyton támogattak. Az új honmentő munka nem tudott tető alá jutni, mert nem kezdték eléggé idejében s nem volt rá elegendő költség. A bevégzett tényekkel számolni kell. Tehát most ne essék szemrehányás egyik részről sem, hanem vessük latba minden erőnket, hogy a fenyegető veszedelmet mielőbb elhárítsuk. Vessük latba minden erőnket, hogy azt a kárt, amit az álnok román betörés okozott Erdély 158
