L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet- Bizony, Pozsony főrangú hölgyei és nagyszerű egyesületei nem bírnak megbirkózni ezzel a nagy feladattal. A hölgyek megjelennek a gyűléseken, de nem jelennek meg a nyomor tanyáin, és a kis gyerekek nem kapnak ruhát és nem kapnak tejet. Majdnem mindegyik negyedik asszony várandós. Onnan, a helyszínéről, hármat, vagy négyet küldtünk kórházba, mert ma, vagy holnap szüli meg gyermekét. Legalább tizenöt volt, a ki menekülés közben a vasúton szült és ma már fenn van, kenyér után néz. Egyik sarokból és a másik sarokból is hangok hallatszanak:- Kérünk mihamarabb pénzt meg szappant, mert odahaza vár a szopósunk és senki se vigyáz rá. Hogy örültek a szappannak, ennek a drága kincsnek. A kinek több gyermeke van, többet kapott, a ki szülés előtt van, két-három darabot kapott, hogy az újszülött ruháit kimoshassa. Sírtak, a mikor kezükben volt a szappan és hónuk alatt a nagykendő. Nem szándékom olcsó hatásokkal és leírásokkal szánalmat kelteni és mozivászonra való képét adni a nyomornak. De egy mozzanatot mégis fel kell említenem. Több asszony került elénk, a kinek négy-öt gyereke van, de még hozzátette:- Három árva gyermeket is hoztam magammal, nem lehetett azokat úgy magukra hagyni! Hát van-e ehhez fogható jóság és krisztusi szeretet? Mindent meg kell tenni ezért a népért, ezért az erőteljes, gyönyörű magyar fajért, a mely ha elvész, a magyarság ereje, jövője vész el. Egy gyászruhás asszony kerül elénk. Zokogásban tör ki:- Nem tetszik tudni, mi történt a papunkkal, Gábori Dénessel? A templomi dolgokat magamhoz vettem négy ládában é itt átadtam, de a papunk, Gábori Dénes útközben a vasúton megőrült és valahol elvitték Zalába.- Sváb ruhában gyönyörű székely leány kerül elénk. Jószívű sváb családtól kapta a ruhát, kék rékli és kék szoknya van rajta, lábán posztópapucs, fején sötét kendő, de szeméből magyaros tűz és erő csillámlik. Pozsony a menekült gyermekek városa, és azon kell igyekezni, hogy a sok-sok ruhátlan kisgyereknek ruhát, tejet adjanak. A szoptató anyákat sorra kérdjük:- Van-e még teje?- Bizony elapadt, alig van egy kevéske, mert keveset eszünk. Félre tehát ezekben a napokban a jótékony női bizottságokkal, gyors állami beavatkozás, hivatásos és hivatalos segítség kell. A gyermekmenhely, az anyavédő, a Stefánia-egyesület sürgősen cselekedjenek. Ruha, cipő kell a gyereknek, anyának! A felnőttek panaszát és sóhajtását még elfelejti az ember, de a gyermekek sírása bennünk marad és nem hagy aludni. Budapestre érkezve a pozsonyi ezer székely gyerekről rögtön jelentést tettem a belügyminisztériumnak. Nem hiába. Ma délután Nagy Sándor miniszteri titkár néhány anyavédővel és gyermekmenhelyi emberrel ruhával és tízezer koronával Pozsonyba utazott, hogy ott mindent ellásson és a gyermekekről gondoskodjék. Fődolog az, hogy a menekültek teheneit együtt legeltessék és megfelelő takarmánnyal lássák el és a 150-200 liter tejet, amit így kapnak, a menekült gyerekek között osszák szét. 153
