L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
13. A hála kifejezése
A hála kifejezése Más alkalmas mód, hogy búcsút vegyünk mindazoktól, kik bármennyire is jóval voltak irányunkban, idő hiányában nem áll rendelkezésre. E helyen vagyunk tehát kénytelenek leghálásabb köszönetünket nyilvánítani Trencsén vármegye minden egyes polgárának azért a szeretetteljes odaadásért, gyöngédségért, és minden hozott áldozatért, mellyel a menekült erdélyiek ügyét szolgálni szíves volt. Hálás köszönet a közigazgatás minden ágazatának, hogy a rendelkezéseket nem csupán a bürokratikus intézkedések megszokott merevségével hajtották végre, hanem abba belevitték a nemesen gondolkodó és érző ember szívének minden melegét, lelkének minden gyöngédségét. E helyen rójuk le hálánkat azon szükebbkörű hölgybizottság iránt is, mely éppen az erdélyi menekültek elhelyezésére és gyámolítására alakult. Elvünk ellenére cselekednénk, ha egyes neveket kiemelnénk, csupán annyit kívánunk konstatálni, hogyha valaha az életben egy bizottságot hála és köszönet megillethet, az a bizottság erre a legteljesebb mértékben rászolgált, mert hivatását önzetlenebbül, nemesebben és teljesebben meg nem oldhatta. Büszkék lehetnek, hiszen Trencsén vármegye megtette azt, amit talán sehol az országban, hogy teljesen új ruházattal és cipővel ellátva engedi útnak sok száz menekültjét. Most, hogy az utolsó percekben vagyunk, sok minden eszünkbe jut: most látjuk csak, hogy adósa vagyunk mindenkinek. Köszönettel tartozunk a helybeli sajtónak, hogy a menekültek ügyét állandóan ébren tartotta, azoknak, kik ingyen lakást adtak a menekülteknek, kik a sok száz új ruha elkészítésénél közreműködtek és köszönettel tartozunk sok másnak... talán mindenkinek! Ahol a jótékonyságnak ilyen funkcionáriusai vannak, ott az eredmény csak egy lehet, s ebben leli magyarázatát az, hogy Trencsén az erdélyi menekültek fogadásánál és ellátásánál belevihette áldozatkészségének teljességét, szívének minden melegét. Utolsó szavunk is az elismerés és hála szava! Áldja meg a gondviselő e nemes vármegye minden hazafias polgárát s óvja meg attól, hogy valaha az életben mint menekült legyen kénytelen elhagyni boldog otthonát! Trencsén, 1916. évi november 10. A kisküküllővölgyi menekült vasutasok nevében és megbízásából dobói Dobay László má.V. ellenőr3'6 Trencsénhez hasonlóan Ipolyságon és Hont megye nagy részében is elsősorban vasutas családok tartózkodtak, akik a Brassóból indult vonattal érkeztek a megyeszékhelyre. A menekültek zöme két hónapos ott-tartózkodást követően hazautazhatott. A Honti Lapok szerkesztősége a menekültek visszautazását követően közölt A menekültek hálája címmel egy levelet, amelyet a levélhez fűzött megjegyzés („Az Ipolyságon elhelyezett erdélyi menekültek köréből kaptuk alábbi egyszerű, 316 Búcsúznak a székelyek. Vágvölgyi Lap, 1916. november 12. 2. p. 129
