L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
12. A menekültek visszautazása
A menekültek visszautazása keresztül Udvarhely, Brassó és Háromszék megyékbe különvonatok fognak indulni. A különvonatokra szóló ingyenes utalványokat a központi irodában Budapesten fogják kiállítani. Katonai igazolványokat a visszatérésre már nem állít ki”.307 Ezt követően legközelebb csak 1917 márciusában találunk ismét hírt az erdélyiek újabb, 107 főt számláló csoportjának hazautazásáról. Rajtuk kívül 176 személy maradt még Losoncon.308 A legközelebbi hír a Losoncon tartózkodó menekültekkel kapcsolatban 1917 novemberében jelent meg: „Menekült székelyeink közül 50-60- an még mindig itt időznek Losoncon - a Zöldfán. Szegények sok nélkülözésnek vannak kitéve. Felhívjuk az áldozatkész közönség figyelmét erre a körülményre.”309 A felsoroltakon kívül más megyékből is hozhatnánk még példákat arra vonatkozóan, hogy még 1917-ben is több menekült tartózkodott területükön. Hogy a menekültek nagyrészt csak tavasszal kaptak engedélyt a hazatérésre, több tényező is befolyásolta. Egyrészt beköszöntött a tél, így nem lehetett több napig a fűtetlen vagonokban utaztatni az embereket, másrészt ugyancsak a tél miatt nem haladhattak az újjáépítési munkálatok sem, az építkezés csak tavasszal indulhatott meg, s természetesen ekkor már nagy szükség volt a munkaerőre is, hiszen a mezőgazdasági munkák elkezdése a megélhetés szempontjából rendkívül fontos volt. Nagyszombatból 1917. március végén távoztak az erdélyi menekültek. Ennek kapcsán a Nagyszombati Hetilap szóvá tette, hogy a városban még mindig tartoznak az „idegenfajtájú”‘ galíciai menekültek annak ellenére, hogy lakóhelyüket már régen felszabadították:310 311 Mivel az oláhok már mindenünnen kitakarodtak, az összes székelyek hazamehetnek. A legutóbb felszabadult 11 község a következő: Bereck, Gelence, Gyulafalva, Ojtoz, Osdova, Sósmező, Zabola, Bélbor, Borszék, Gyergyóbékás, Gyergyóholló, Gyergyótölgyes, Gyergyóbánhely, Galócás és Gyimesbükk. A székelyeknek már tudtára is adták, hogy április elején indulhatnak elhagyott falvaikba. Érdekes, hogy mindenütt nagy örömmel fogadták a székelytestvérek a hírt, hogy hazamehetnek. Sajnáljuk őket, mert közelükben egy kissé magyarabbnak éreztük magunkat. Jellemző a magyar fajra, mennyire szereti szülőfaluját, hogy az első alkalommal indul vissza, bár tudja, hogy mindennek csak a romját fogja találni. És itt eszünkbe jutnak azok a galíciai menekültek, akik még mindig nagy tömegekben lepik el Nagyszombatot és bár régen felszabadítottuk nekik Galíciát, mégis semmi hajlandóságot nem mutatnak arra, hogy távollétükkel kitüntessenek bennünket. A fölösleges idegenekről szóló belügyminiszteri rendelet már félesztendős és nálunk még mindig hemzsegnek ezek az idegenfajtájú emberek, mikor magyar testvéreink az első lehetőségre útnak indulnak. Eddig nem hallottunk, hogy a rendőrség foganatosította volna az elutaztatást s ez az oka, hogy itt bujkálnak, és elutazásukat minduntalan halogatják. Felhívjuk erre a rendőrség figyelmét.3" 307 Az erdélyi menekültek hazatérése. Losonci Újság, 1917. február 1. 3. p. 308 Erdélyi menekültek hazautazása. Felsőnógrád, 1917. március 8. 3. p. 309 Székelyek segítése. Felsőnógrád, 1917. november 1. 3. p. 310 Ez nem volt egyedi eset, a galíciai (zsidó) menekültekről a kutatott területen megjelent lapok zöme negatív értelemben tudósított. 311 Nagyszombati Hetilap, 1917. március 30. 1. p. 123
