L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
10. Visszásságok
10. Visszásságok Az Erdélyből menekültek társadalmi összetétele ugyanolyan volt, mint minden más társadalomé, szegények és gazdagok, városokban vagy kis településeken élők, „jók és rosszak” egyaránt voltak közöttük, mint ahogy felekezeti vagy foglalkozási stb. szempontból is összetett volt. Az illetékesek külön felhívták a lakosság figyelmét a menekültekkel érkező esetleges bűnöző hajlamú egyénekre, s általában a sajtóban is megjelentek ezek a figyelmeztetések. Bars megye alispánja például az erdélyi menekültek megsegítésére felszólító hosszú közleményében hívta fel a figyelmet a közbiztonságra veszélyt jelentő személyekre: ...Ez alkalommal nem mulaszthatom el figyelmét felhívni arra, hogy a menekültek között fog akadni olyan is, ki a közbiztonság megvédése érdekében állandó felügyeletet, rendőri ellenőrzést igényel, mert ahhoz szokva van. A közbiztonsági közegeket, a lakásadókat utasítsa, hogy ezen körülményt kísérje éber figyelemmel és minden esetben tegyék megjelentéseiket, hogy a szükséges óvintézkedések és megtorlások elrendelhetők legyenek...26' Természetesen megjelentek a haszonlesők is, akik a menekültek között elvegyülve megpróbáltak valamilyen hasznot húzni. Több hír is megjelent ezzel kapcsolatban, de nem minden estben beszélhetünk a klasszikus értelemben vett bűnözésről, a kép árnyaltabb volt, hiszen a menekülteket befogadó településeken is egyre növekedett a szociálisan hátrányos helyzetű, segélyre szoruló szegények száma, így tehát nem csodálkozhatunk rajta, ha több nélkülöző magát menekültnek kiadva próbált hozzájutni valamilyen adományhoz. Bizonyára olyanok is akadtak, akik nem voltak rászorulva, hanem a haszon reményében ügyeskedtek. A hatóságok szigorúan büntették az álmenekülteket; akit lelepleztek, viselnie kellett a következményeket. A sajtó aránylag sokat foglalkozott a magukat menekülteknek kiadott személyekkel, a háború hiénáinak vagy pedig élősdinek nevezve őket. A Felsőnógrád A menekültek tolvaja címmel például egy cselédlány próbálkozásáról tudósított, akit azonban a hatóságok letartóztattak. Hogy a lopott holmi alatt mit érthetünk, nem derül ki pontosan, hiszen mind menekültként igényelt adományról, mind pedig a menekültektől ellopott holmiról egyaránt lehetett szó: 261 Az alispán az erdélyi menekültekért. Lévai Őrálló, 1916. szeptember 14. 1-2. p.
