L. Juhász Ilona: Rítusok, jelek, szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből - Notitia Historico-Ethnologica 5. (Somorja-Komárom, 2011)
A permonyik. A bányaszellem és bányamanó alakja a szöveges folklórban - különös tekintettel egy gömöri bányásztelepülés, Rudna hiedelemvilágára
54 A permonyík Utószó Az általam gyűjtött, bányaszellemmel/permonyíkkal kapcsolatos mondák közül néhányat első alkalommal a rudnai temetkezési szokásokat és temetőkultúrát bemutató kötetemben 2002-ben publikáltam a halállal kapcsolatos hiedelmekkel összefüggésben (L. Juhász 2002a, 171-172). A permonyíkról szóló tanulmányom ugyancsak ebben az évben jelent meg a Fórum Társadalomtudományi Szemlé ben (L. Juhász 2002b), majd nem sokkal rá, némi módosításokkal a rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményeiben is (L. Juhász 2004). A mondák gyűjtése során több olyan adatközlővel is megosztottam permonyíkokkal kapcsolatos ismereteimet, akik korábban nem tudtam erről a hiedelemalakról, s megkértek rá, hogy mondjam el neki, miről is van szó. A falubeliek egy része tehát így szerzett tudomást erről a hiedelemalakról, akik pedig gyermekijesztőként hallottak róla, általam több hiedelemtörténetet megismerhettek. A fent említett monográfia több háztartásba eljutott, a permonyíkkal kapcsolatban 2002-ben megjelent tanulmányomat pedig fénymásolatban valamennyi adatközlőmhöz eljuttattam. Könyvemből és a tanulmányt tartalmazó folyóiratból a helyi könyvtár részére is ajándékoztam egy-egy példányt. Az említett kiadványok a világhálón, a Fórum Kisebbségkutató Intézet honlapján elektronikus formában is megtalálhatóak (www.foruminst.sk). Ezekből a forrásokból tehát a helyiek több, permonyíkkal kapcsolatos történetet megismerhettek, s nem csupán a Rudnán gyűjtötteket, hanem a tanulmányomban példaként említett, más vidékekről, országokból származókat is. Gyűjtőútjaim során az adatközlőknek elmondottak, illetve a felsorolt források révén a permonyíkokkal kapcsolatos történetek végső soron tehát mesterséges úton ismét bekerül(het)tek a köztudatba. A mondakutatók ezek után napjainkban sokkal több permonyíkkal kapcsolatos történetet gyűjthetnek, mint annak idején én a harmadik évezred fordulóján s legelső éveiben. Egy falu lakói - korra való tekintet nélkül - napjainkban már több forrásból (újságok, televízió, rádió, internet stb.) is merítik ismereteiket, így a mondagyűjtők és más témák kutatói nem hagyhatják ezt figyelmen kívül. A néprajzi munkák - mind az ismeretterjesztő, mind pedig a szakirodalom - hatására mindenképpen oda kell figyelnünk. Könnyen megeshet ugyanis, hogy a kutatás során saját magunk vagy kollégáink által publikált adatokat gyűjtünk fel ismét, akár egy másik, sokszor távol eső helyen is, mivel az adatközlő abból merítette ismereteit.13 13 Nem ismeretlen ez a jelenség a néprajzi kutatások történetében. Csete Balázs írja le például, hogy amikor az Ethnographia 1942/2. számából felolvasta házigazdájának Nagy Jenő Temetés, temető és halotti tor a kalotaszegi Magyarvalkón c. tanulmányát, az arra kérte őt, ajándékozza neki azt a számot, mert a benne lévő 'nagyon szép’ halotti köszöntőkből alkalomadtán felhasznál majd egyet-mást (Csete 1942, 207). Liszka József egyik zoborvidéki gyűjtőútja során viszont a Luca-napi szokásokkal kapcsolatban a néhány évvel korábban publikált írásában leírtakat hallotta vissza az egyik adatközlőtől (Liszka 2006, 37-38)
