L. Juhász Ilona: Rítusok, jelek, szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből - Notitia Historico-Ethnologica 5. (Somorja-Komárom, 2011)
A permonyik. A bányaszellem és bányamanó alakja a szöveges folklórban - különös tekintettel egy gömöri bányásztelepülés, Rudna hiedelemvilágára
A permonyík 41 9.) alkalmával gyakorolták. Tipikus Selmecbányái jelenségről van szó, amely a diákok által létrehozott szokáson alapul, időközben azonban átalakult, új elemekkel bővült. Később már nem csupán a bányászatot mutatták be, hanem más, a városra jellemző mesterségeket is, valamint a város fontosabb eseményeit és személyiségeit is. A felvonulás élén a bača halad, aki egy fából készült gyíkot (szalamandrát) tart (ebből ered a rendezvény elnevezése), amely a bányák keletkezéséről szóló mondát szimbolizálja. A kisebb-nagyobb kihagyásokkal máig fennmaradt bányászfelvonulás bemutatásával kapcsolatos szövegben a permonyík kifejezés csupán zárójelben szerepel. A leírás szerint a bányászmenet élén a kezében fából készült gyíkot tartó bača után „a bergmanok (permonyíkok) következnek...” (Botík-Slavkovský red. 1995, I. köt. 29-30). A kutatott község, Rudna szomszédságában fekvő járási székhelyen, az egykori híres bányavárosban, Rozsnyón 2000-ben néhányan az egykori - az 1989-es rendszerváltást követően bezárt - bánya alkalmazottai közül Testvériség (Bratstvo) néven megalakították a Gömöri Bányásztársaságot (Gemerský banícky spolok). Egyik tagja 2000-ben Banícka nátura [Bányász természet) címmel megjelentette a saját maga gyűjtötte, bányászokkal kapcsolatos történeteket, amelyeket munkaviszonya idején vagy neki meséltek, vagy esetleg maga is részese volt egy-egy eseménynek. Meglepő, hogy a kötetben a bányamanó vagy a permonyík szó egyszer sem fordul elő, s vele kapcsolatos hiedelemtörténeteket sem találunk benne. Csupán egy olyan történet szerepel, amely sejteti, hogy a társai által megtréfált bányász azt hitte, hogy a bányaszellemek jelentek meg, amikor lámpája kialudt és sötétben maradt a mélyben egy kis időre. Megjegyzem, hogy a kötetben szereplő történetek az ún. tudományos világnézet, a hiedelmekben való abszolút kételkedés szellemében íródtak (Žúdel 2000). Egy alaposabb kutatómunka során a szlovák forrásokban minden bizonnyal gazdag, a permonyíkokkal kapcsolatos anyagra bukkanhatnánk. Érdemes lenne áttekinteni a szlovák néprajzi adattárak anyagát is. II. A fentiek is bizonyítják, hogy az európai folklórban a bányászathoz kötődő epikus műfajok között a különféle variánsok szempontjából is jelentős számban fordulnak elő a bányaszellemekről, bányamanókról szóló hiedelemmondák. E mondatípus besorolásával, katalogizálásával többen is megpróbálkoztak (Vő. Hála-Landgraf 2001, 8-10). A Magyar néprajzi lexikon ban Nagy Ilona e hiedelemmondák szövegtípusait hét csoportra osztja: 1. A bányaszellem segítőként lép fel, dolgozik a szegény bányász helyett, aki megosztja vele fizetését. 2. A bányaszellem előre jelzi a veszélyt. 3. Tabumondák - a bányaszellem megbünteti a bánya szabályai ellen vétkezőket. 4. A bányász karácsonyeste eltéved, a szellem arannyal ajándékozza meg, amely viszont azonnal eltűnik, amikor a bányász hazaér. 5. A bányában tűz keletkezik, s a bányaszellemek nem engedik elvinni a bányászok ruháját. Ha mégis elviszik, akkor ismét új tüzek keletkeznek. 6. E mondatípusokban mindig eltűnik a víz, azonban ha új ruhát készítenek a bányaszellemeknek, azok többé nem jönnek elő, s a víz is megmarad.