L. Juhász Ilona: Rítusok, jelek, szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből - Notitia Historico-Ethnologica 5. (Somorja-Komárom, 2011)
A fénykép szerepe a lokális emlékezetben. Keszegfalvi példa
180 A fénykép szerepe a lokális emlékezetben komámói kórházba. A kórházban még aznap kiszenvedett.32 A halálos gázolás 3 fiatal életét követelte. A részeg sofőrt az útrendészet (csendőrség) emberei Hadovcén33 fogták el. A bíróság gondatlanságból okozott emberülés címén 1 évi szabadságvesztésre ítélte. A büntetés gyenge, egy, kettő elmúlik és a gyilkos újra szabad ember, de a 3 fiatal többé az életbe nem térhet vissza. Te ismeretlen olvasó, ki e sorokat olvasod „In memoriam’’ állj egy percre meg és zárd szívedbe e szomorú esetet.34 Az elhunyt lányok közül egyik sem élt teljes családban, Bedecs Magdit a nagymamája nevelte, mivel édesanyja korán meghalt, édesapja pedig nem tért vissza a második világháborúból. Homáková Marienkának már csak az édesanyja élt, az édesapja majdnem egy évvel a tragikus baleset előtt hunyt el. Az 1965-ös árvizet megelőző utolsó, 1950-ben végzett népszámlálás szerint Keszegfalva lakosainak száma a hozzátartozó településekkel együtt 3097 volt, ebből a magyarok száma 2782, a szlovákoké pedig 297 volt.35 Felekezeti szempontból az arány hasonló volt, az áttelepültek ugyanis evangélikus vallásúak voltak, a helybéliek pedig római katolikusok. A krónikában a lakosok vallásgyakorlásával kapcsolatban az alábbi sorokat olvashatjuk egy 1953-ra vonatkozó bejegyzésben: Kameničná lakossága 80%-ban római katholikus vallású. A többi nagyobb részt evangélikus. A nép vallásos - főleg az idősebbek - ezek után a házasságkötések, keresztelők, temetések papi ceremóniával történnek.36 A tragikusan elhunyt két leánynak is egyházi temetése volt, Marienkát a gútai evangélikus lelkész, Magdit pedig a helyi katolikus plébános temette. Az evangélikus pap szlovák és magyar nyelven, a katolikus pap pedig magyar nyelven folytatta le a szertartást. A lányokat a régi temetőben található ravatalozóból temették, ahová a temetés előtt körülbelül egy órával szállították ki őket Komáromból, s helyezték el egymás mellett koporsójukat. Virrasztás tehát nem volt. Az adatközlők egyöntetű állítása szerint ez a szokás a településen már a 20. század közepén elmaradt. Mindkét lány rózsaszínű ruhába volt felöltöztetve, s fátyol is volt rajtuk. A koporsót fiúk vitték, akiknek a mellükre keresztben egy fehér szalagot tűztek, a lányok pedig virágcsokrot vittek. Az adatközlők elmondása azzal kapcsolatban, hogy a lányok vajon fehér ruhában voltak-e vagy sem, eltér, s abban sincs konszenzus köztük, hogy a lányok a koporsót vivő fiúk mellett haladtak-e vagy sem, vagyis hogy megrendezték-e a hajadon leányok jelképes lakodalmát, vagy pedig valami ahhoz hasonló szokáselem része volt-e a temetésnek. Mivel a temetésről fénykép nem készült, így ma már egyik állítást sem tudjuk alátámasztani. Legnagyobb sajnálatunkra a községi krónikában sem említik a temetést, annak ellenére, hogy a baleset körülményeit részletesen megörökítették. Mivel az adatközlők zöme inkább alátámasztja, mint kétségbe vonja a szokás jelenlétét, s abban is valamennyien egyetértenek, hogy a fiúk a mel32 Homáková Mária nővérének elmondása szerint a húga már a mentőautóban meghalt, így a krónikában erre vonatkozó bejegyzés nem felel meg a valóságnak. 33 Keszegfalvát Komárommal összekötő főút mentén fekvő kis település, magyar neve Gadóc. A Keszegfalva újjáépítésén dolgozó vendégmunkások egy része itt volt elszállásolva. 34 Községi krónika I. kötet, 184-185. 35 Községi krónika I. kötet, 30. 36 Községi krónika I. kötet, 44-45.
