L. Juhász Ilona: Rítusok, jelek, szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből - Notitia Historico-Ethnologica 5. (Somorja-Komárom, 2011)
Karácsony és a halottak emlékezete. Dél-szlovákiai példa
Karácsony és a halottak emlékezete Dél-szlovákiai példa A karácsonyfával és elterjedésének kérdéseivel a Kárpát-medencében és Európában, valamint az adventi koszorúval legutóbb Lukács László foglalkozott behatóan, e két néprajzi jelenség a nevezett legfontosabb kutatási területei közé tartozik. Mindkét témakörrel kapcsolatban több tanulmánya is megjelent német és magyar nyelven egyaránt (Lukács 1982; Lukács 1983; Lukács 2005; Lukács 2006; Lukács 2007; Lukács 2008). Véleménye szerint a korábbi nyilvános karácsonyi ünnepek az egyéni ünneplés felé mozdultak el, s megállapítja, hogy „a sírokra helyezett kis karácsonyfák a halottkultusz irányába bővítették a karácsonyfa funkciórendszerét”. (Lukács 2008, 36) A továbbiakban ehhez a felvetéshez kapcsolódva, eddigi megfigyeléseim, kutatási eredményeim alapján a karácsonyfa halottkultuszban betöltött szerepét próbálom meg felvázolni Dél-Szlovákia magyarlakta településein. A karácsonyi szokások kutatása régóta egyik közkedvelt témája a néprajznak, ezáltal viszonylag tekintélyes mennyiségű szakirodalom s adattári anyag áll rendelkezésünkre. A néprajzi gyűjtés során több kutató is általában csak a „régi” karácsonyi szokásokra összpontosított, s csak ritka esetben rögzítette, hogy a kutatás idején milyen újabb elemekkel, rítusokkal bővült az ünnep, s hogyan változott az ünnep, illetve a karácsonyfa funkciórendszere. Ennek következménye, hogy a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó halottkultusz és temetői sírlátogatás szokásának változásairól szinte alig rendelkezünk publikált adatokkal. A karácsonyi és húsvéti temetőlátogatás, valamint sírdíszítés szokását 1995-től kísérem figyelemmel Dél-Szlovákia magyarlakta településein, s dokumentálom a temetőkben és az út menti halálhelyjeleken is megfigyelhető újabb vagy továbbélő jelenségeket. Rendszeresen tájékozódom a virágüzletekben, s az alkalmazottak tapasztalatai alapján feljegyzem a karácsonyi (és más) ünnepkörhöz kapcsolódó áru kereslet-kínálat alakulását, s az aktuális tendenciákat. A témáról érintőlegesen több tanulmányomban is beszámoltam (vő. L. Juhász 2009a; L. Juhász 2009b). Az elmúlt évtizedekben egyre megszokottabbá vált szenteste, azaz karácsony vigíliáján, majd az ezt követő napokon az égő mécsesek látványa a sírokon. A 20. század második felétől az életmód változása következtében a falvakban is sokat változott az egyes ünnepek alkalmával megvalósuló temetőlátogatások intenzitása, valamint a sírgondozás, sírdíszítés szokása is. A hozzátartozók megemlékezés céljával egyre gyakrabban mennek ki a temetőbe: az elhunyt halálának évfordulóján, születés- és névnapján, de a fentebb említett karácsonyi mellett egyre terjed a húsvéti sírlátogatás és a sírdíszítés szokása is.1 1 Húsvétkor barkát (sokszor megszentelt) aranyesőt vagy nárciszt visznek ki, sok esetben műanyagból készülteket is. A római katolikusok körében még él a szokás (pl. Nagytárkányban), hogy az elhunyt hozzátartozónak a húsvétkor megszentelt ételből visznek ki mindenből egy keveset és beássák a sírba (vő. L. Juhász 2006, 446).
