Cs. Nagy Lajos: Lexikológiai vizsgálatok Medvesalján - Notitia Historico-Ethnologica 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
A megnevezési rendszer vizsgálata
42 Cs. Nagy Lajos be tett számmal jelzem. A motivált megnevezéseknek - az atlasz kérdéseinek a természetéből következően - sajátos fajtájával is találkozhatunk, mégpedig a hiányos szerkezetűekkel. Az adatközlő teljesen természetesen válaszol a beszélgetés közben birtokos személyjeles alakokkal az ilyen típusú kérdésekre: „A cső végén, mikor még szárazon van, vékony szálak lógnak ki. Mije ez a kukoricának?” [MNyA. 42. bajusza (a kukoricáé)] (vő. Cs. Nagy 1999: 44). Az ilyen típusú adatokat külön alcsoportként kezelem. A lexémák morfológiai motiváltsági vizsgálata az előbbiek alapján tehát fogalomkörönként a következőket tartalmazza: a motiváltsági arányok bemutatását, valamint az egyes motiváltsági kategóriákhoz sorolt megnevezések listáját szófajonként. A képzésen belül különválogatom az igei és a névszói számiazékokat. Az összetételeken és a szószerkezeteken belül viszont egyéb vizsgálatot nem végzek. Azt azonban megjegyzem, hogy — amire egyébként a címszók és a kérdések alapján is meglehetősen pontosan következtethetünk - az összetételek, szószerkezetek túlnyomó része minőség-, illetve birtokos jelzős, egyéb csak elvétve fordul elő. A szószerkezetek között külön fölsorolom a laza szerkezetűeket. A megnevezéstípusok fajtái és szóföldrajzi vonatkozásai A megnevezések típusát és szóföldrajzi jellemzőit is csak a medvesalji anyag alapján elemzem, mert egyrészt vizsgálatom szinkrón szemléletű, másrészt pedig a terület minden kutatópontjára kiterjedő gyűjtés erre ad megfelelő alapot. Imre Samu kategorizálása - mely jórészt a termesztett növények fogalomkörére vonatkozó megnevezések elemzése alapján készült - számomra is jó támpont. Az egész magyar nyelvterületről származó adatokra alapozva, szóföldrajzi szempontokat is figyelembe véve, hat megnevezéstípust különít el (vö. 1981: 3-10). A medvesalji anyag alapján - a szóföldrajzi jellemzőket is tekintve - a következő típusok állapíthatók meg: 1. Az adott fogalomnak csak egy - többnyire köznyelvi - megnevezése van az egész területen, s ez vagy az egész területen, vagy csak néhány településen él. 2. Kevésbé tagolt megnevezési rendszerben az egyik név többnyire az egész területen általános (főváltozat), mellette egy helyi változat (mellékváltozat) fordul elő, vagy mindkettő egyenrangú változat. Ide sorolom azokat a fogalmakat is, amelyeknek ugyan két megnevezésük van, de egyikük sem általános a tájegységen, csupán szór-
