Cs. Nagy Lajos: Lexikológiai vizsgálatok Medvesalján - Notitia Historico-Ethnologica 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
Nyelvi változók Medvesalja nyelvjárásában
26 Cs. Nagy Lajos Mindössze a H-7. ponton található a szótári tőnek ilyen minősítése. A medvesalji adatokban a szótári tő a domináns. A sepersz és a sepertem alakokat is kiilön-külön kell megvizsgálnunk. A sepersz ~ sëprësz változatok közül mind Medvesalján, mind az atlasz kiválasztott helyein a hangzóhiányos az általános, emellett azonban Medvesalján a 2., 3., 10. pontokon, valamint az atlasz H-7. és Cssz-17. pontján sepërsz, illetve sëpërsz. A sëpërtem (6., 8., 10.), söpörtem (2., 3., 5.) ~ sëprëttem (1-4., 9., 11., 12.), söpröttem (1.) variánsok használata egyensúlyban van ma is éppúgy, mint az atlasz felvétele idején volt. Ugyanezt az azonos mértékű megterhelést mutatja a megőröli ~ megőrli változatpár is: megőröli (2., 8., 10-12.) ~ megőrli (1., 5., 9., 12.), illetve megőröli (H-6., Cssz-17., 18.) ~ megőrli (H-6., Cssz-18., 19.). A fürdik ige paradigmái közül a fiirödtem és a fiirödnél alakokra kérdeztek rá az atlasz munkatársai. Mindkét ige esetében az adott helyekről csak hangzóhiányos változatok léteztek: fiirdöttem (H-6., 7., Cssz-18., 19.) - Hirdettem (H-10) ~ firdëttem (Cssz-17.); lurdené (H-6., 7., Cssz-18., 19.) ~ inde né (H-10., Cssz-17.). Medvesalján is a hangzóhiányos alak a főváltozat. Mindössze a 10. kutatóponton váltakozik a fiiröttem ~ fiirdöttem. A fiirödnél forma azonban ismeretlen, helyette a fiirdenél kizárólagos használatú minden ponton. Megjegyzendő, hogy a RagSz. a fiirdöttem alak ritkább voltát jelzi, viszont afiirödne ~ Jiirdene egyenrangú változatként szerepel (vö. Elekfy 1994: 47). Imre Samu erről a tőtípusról mint hangzótoldó-hangzóvesztő tövekről azt állapítja meg, hogy a Zagyva-Tisza-Sajó közti területen a „teljes tő használata (pl.: »sepresz«, »seprettem«, »fürdeni«, »fiirdöttem«, »örzötte«, »őrzöttek« stb. [...] általánosabb, mint máshol” (1971: 306). Felhívja arra is a figyelmet, hogy a tőhasználatot jelentősen befolyásolhatja a toldalék. A medvesalji adatok igazolják Imre azon megállapítását, hogy „bizonyos területi ingadozást” (uo.) mutatnak a tőmorfémák. 2. Az eszik és az iszik ige múlt idejű egyes szám 3. szentélyű alakjának két változatát ismerik Medvesalján. Általános a magánhangzós tőből képzett forma: ett ~ ëtt (1-12.); itt (1-12.), de mellettük megjelenik a v-s tőből alakult evett (2., 3., 10.), ivott (2., 3., 12.) is. Az atlaszban az ëtt, itt alak az