Puntigán József - Puntigán Tünde: A losonci református temető - Notitia Historico-Ethnologica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
4. Feldolgozások
A sírszövegek, szimbólumok grafikai elrendezése 39 4.4. A sírszövegek, szimbólumok grafikai elrendezése A feliratok és szimbólumok elrendezésének a sľrkó típusától függetlenül van egy általános formája. A meghatározó szimbólum (kehely, kereszt, fénykép, egyéb jel) a sírkő legfelső részére, annak is a közepére kerül. Alatta található a szöveg, amely általában szintén középre helyezett (középre zárt). A kezdő és záró kifejezés önálló sorban van. A kezdő kifejezés alatt található a köztes szöveg, melyben az elhunyt neve szinte minden esetben önálló sorban van és kiemelt formájú (nagyobb, vastagabban faragott vagy vésett betűtípus). Külön sorba íródik a születés és elhalálozás időpontja is. Ha van, akkor a név alatti és fölötti részben kap helyet az értékelés, az elhunyt jellemzése, a családtagok érzelmeinek leírása. Ezek formájukban kisebb betűkkel íródnak. A sírkőfaragók neve (ha jelezték) a régi sírkövek alsó részére (közvetlenül a szöveges részt tartalmazó keret alá), a sírtábla jobb vagy bal alsó sarkába, az obeliszk legalsó elemének oldalsó részére kerül (leggyakrabban a jobb oldalra). Mindig úgy, hogy az ne zavarja az elhunytra vonatkozó sírfeliratot, de észrevehető legyen. Ha a sírhelyben több elhunyt nyugszik, akkor a nevek a köztes szövegbe, egymás után kerülnek (név, születési és elhalálozási adatok). A kezdő és záró kifejezésben többes számot használnak, s általában a jellemzés is közös. A fakereszteket, ritka kivételtől eltekintve, ideiglenes jelleggel közvetlenül a temetés utáni időszakra állítják fel, s arra csak az elhunyt neve és alapadatai kerülnek. A legrégebbi, egy darabból készült sírköveken a szövegek annak felső harmadába íródtak, melyet egy jól kivehető díszített keretbe helyeztek el. A szimbólumok és jelek a sírkő teteje és ezen keret közé kerültek. Természetesen ettől vannak kisebb-nagyobb eltérések. Az obeliszkeken az elhunytakra vonatkozó adatok a legfelső oszlop oldalaira kerültek. Mivel az obeliszkek gyakran családi sírhelyet jelölnek, több név és adatai íródnak rá. Először annak sírra néző oldalára, a további elhunyt adatai pedig a jobb, a bal, ill. a hátoldalra. Az oszlop alatti elem - amely általában magasabb a többi tartórésznél - az elhunyt jellemzését tartalmazza, illetve idézetet vagy verset. A szimbólumok leggyakrabban közvetlenül a csúcs alá kerültek. A ma is leggyakoribb sírtáblákon, a műkőbe helyezett táblákon nincs sok hely a szövegnek, így azok csak ritka esetben tartalmaznak hosszabb szöveget, idézetet. A fő szimbólumot általában a tábla felső részébe vésik. Napjainkban eléggé gyakori az is, hogy az a műkő részre kerül vésve vagy dombormű kivitelezésben, gyertyavagy virágtartó stb. formájában.
