Puntigán József - Puntigán Tünde: A losonci református temető - Notitia Historico-Ethnologica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)

3. A temetés

A halottak napja

31

mise mondatott, melynek áhitatos végeztével meggyújtván a mécsek és lámpák s orchus sötét birodalma fényleni és világítani kezdett, a kegyeletes ünnepélyességet emelte a 7 órakor megszólalt egyház harangok bús zenéje... Majd nem 10 óráig tartott a mozgás és élet, az örök nyugalom hazájában, a midőn a gyertyák kezdtek kialudni mint az alattok fekvők kialudtak, kezdett visszatérni a csend néma lön minden az előtt újra síri csend lön, s e csend és béke s az ég áldása lebegjen örökké e sírkert örök lakói hamvai felett. ”23 Szép szokás volt, hogy a losonci iskolák - főleg a tanítóképző - diákjai tanáraik vezetésével közösen tisztelegtek az elhunyt tanárok és diákok sírjai előtt.

A meglátogatott sírhelyek között volt Debrődi János (1849. március 24-én a losonci csatában elesett huszárőrmester), Kovárcz Emil (zeneszerző és karnagy), Terray Károly (a tanítkóképző intézet igazgatója) s néhány további tanár sírhelye. „Csak az ev. ref. temetőben nyugvó Kármán József és Sükey Károly síremlékeit kerülte ki ezúttal a kegyelet, azokon nem díszlett koszorú, hogy Ráday Pál omladozó sírcsarnokát ne is említsük” - olvashatjuk pl. a Losoncz és Vidéke 1897. november 7-i beszámolójában. A cikk írója minden bizonnyal nem volt tisztában azzal, hogy a november 1-jei sírlátogatások nem tartoznak a református egyház szokásai közé.