Puntigán József - Puntigán Tünde: A losonci református temető - Notitia Historico-Ethnologica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
3. A temetés
30 A temetés A szertartás végeztével a halottat felveszik, és a közönség menetbe sorakozva, harangzúgás és éneklés kíséretében indul el a temetőbe. Ennek legszokásosabb és legillőbb rendje: énekkar az énekvezérrel, lelkipásztor, férfiak, az elhunyt kocsin vagy rudakon vive, a gyászolók s végül a nők. 3.1.3. Az egyszerű temetés A színhelye ennek is a halottas ház vagy a sír. Az előbbitől csak abban különbözik, hogy nincs benne gyászbeszéd. A temetés mindegyik fajtája a sírkertben ér véget, ahová a lelkipásztornak és énekvezérnek együttesen kell elkísérni a halottat. A sírüreg mellett a liturgiának kerülnie kell minden kötetlen részt. Ezért a koporsót vagy a sírüreg fölé, vagy a kiásott sír mellé halmozott földre keli ráhelyezni. Ezután a koporsó fejénél álló lelkipásztornak így kell szólnia a gyülekezethez: „Gyászoló gyülekezet! Midőn átadnők a port a pornak, amelyből vétetett: jertek imádkozzunk!’’ Az ezt követő imádság vezérgondolata ez: mivel nem tudjuk, hogy e pihenni térő testvérünk után nem minket szólít-e el Isten az élők közül, éljünk olyan életet, hogy soha minket a halál készületlenül ne találjon, és hogy bármikor nyugodt szívvel megjelenhessünk az Örökkévaló előtt. Az imádság után a lelkipásztor így szói: „Valljuk meg a mi győzedelmes hitünket", majd elmondja a Hiszekegyet. Ezt követően megáldja a gyászolókat. Szép dolog elolvasni az I. Kor. 15. rész 19., 20., 35., 36., 42., 43., 44., 45., 47., 48., 49., 53-55., 57. verseit cursiv, egységes szövegben. Ezután a koporsót a sírba kell bocsátani, és éneklés közben elföldelni. Temetés után gyászistentiszteletek csak rendkívüli esetben (ha az illető személy a gyülekezetre vagy az egész egyházra nézve történelmi jelentőségű volt) tarthatók. Rendjük ugyanaz, mint a prédikációs temetéseké. 3.2. A halottak napja A halottak napja a katolikusok körében mindig a gyász és az emlékezés napja volt. Ez a nap a református egyházban nem volt emléknap, s ma sem az. Ezt bizonyítják azok az írások is, amelyeket az egykori losonci sajtóban olvashatunk. Idézzünk egy rövid részletet a Losonci Phoenix 1882. novemberi számából: „A halottak estéje a kegyelet emlékének napja Losonczon is megtartatott. A holtak és nyugalom hazája megnépesült, a halál helyét sürgés forgás és így élet, a mély nyugalom helyett mozgás és zaj váltotta fel a Losonczi sirkertett... Már d.után 5 órakor a Sérti Antal által emelt kápolnában
