Puntigán József - Puntigán Tünde: A losonci református temető - Notitia Historico-Ethnologica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)

2. A losonci református egyházról

A református temető 25 amelyről a város nevét is eredeztetik. A temetőbe egy magas tahi­don keresztül lehetett bejutni. Ma ez az egyetlen olyan temető, ame­lyet nem vesz körül kerítés, s így évtizedek óta ki van téve a vanda­lizmusnak. Fokozatosan veszíti el református jellegét, napjainkban már a köztemető részének tekinthető. A város felől érkezve a bal ol­dalán a katolikus temetőt találjuk, amelytől az út és egy részben fü­vesített parkoló választja el. Jobb oldalát és felső részét mezők ha­tárolják. Alsó része alatt aszfaltozott út vezet, mely mellé (a temetői domboldal alá) az 1970-es évek végén garázssort építettek. A Losonci Járási Nemzeti Bizottság keretében működő „konfiská­­ciós bizottság" 1946. július 20-i határozatával a losonci Református Egyházat olyan szervezetté nyilvánította, amely „tudatosan és aktí­van szolgálta az ellenséges háborús vezetést és fasiszta célokat” (!), és ezért minden ingatlanát - beleértve a templomot és a teme­tőt is - a Szlovák Nemzeti Tanács 104/1945. sz. rendelete alapján elkobozta (konfiskálta). A református temető bejáratánál álló teme­tőőri házban viszont továbbra is lakhatott Farkas Miklós egyházfi-ha­­rangozó, sírásó és temetőőr, aki által az egyház továbbra is gondját viselte a hatóságokat nem érdeklő temetőnek egészen addig, amíg a Losonci Járási Nemzeti Bizottság a temetőőri házat el nem adta egy érdeklődőnek (a házat 1989 után bontották le az egész Temető utcával együtt). Ekkor, valamint az említett garázssor megépítését követően kezdődött el a temető lepusztulása, a kripták feltörése, a síremlékek ledöntése, a márványtáblák elrablása. Az 1989-es fordu­lat után a református egyház minden kártérítés nélkül visszakapta a temetőt. Mivel anyagi eszközök híján fenntartását nem tudta biztosí­tani, 1998 második felében - szimbolikus összeg ellenében - a te­metőt átadta a városnak. Dr. Jozef Murgaš, a város akkori polgár­­mestere 1999 áprilisában úgy nyilatkozott, hogy a temető rendbeho­zatala több millió koronába kerül, s ahhoz csak akkor tudnak hozzá­kezdeni, ha lesz rá anyagi fedezet. Ez máig sincs meg, de ennek el­lenére röviddel ezután részben kitisztították, a ledöntött sírkövek egy részét felállították (sajnos másokat meg széttörtek). A „nagytakarás­­nak", a bozót kiirtásának több régi sírkő is áldozatául esett. Közép­ső részén megkezdődött a régi, javarészt jelöletlen sírokra való ráte­­metkezés is, s így Losonc - s benne főleg a magyarsága - fokozato­san elveszíti történelmi múltjának egyik utolsó emlékhelyét. A temető területe 2,86 ha. Flalottasháza nincs. Nagyon sok a je­löletlen sír, amelyeket csak egy-egy jól-rosszabbul azonosítható dombhalom jelez. A belsejét átszelő, gesztenyefákkal szegélyezett sétányok területét 7 részre osztják fel (lásd a mellékelt vázlatot). A legrégibb sírok az A, C és D jelzésű részben vannak, ami azt is jelzi,

Next

/
Thumbnails
Contents