Puntigán József - Puntigán Tünde: A losonci református temető - Notitia Historico-Ethnologica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
1. Bevezetés
18 Bevezetés 1.2. A losonci református egyházról A protestáns vallás a 16. században a régióban is tért hódított. A hagyomány szerint 1590-ben, de 1608 után Losonc lakosainak nagyobbik része biztosan a kálvini irányzathoz csatlakozott. Az egyház 1609-ben tulajdonába vette az addig katolikus, ill. evangélikus templomot, amelyet kijavíttatott. A losonci reformátusok 1608-ig a borsodi egyházmegyéhez tartoztak. Ennek egyik bizonyítéka az az összeírás, amelyet a Miskolcról érkezett Nagyfállyai Fabricius Tamás és Szegedi Benedek végzett el Nyereggyártó András és Lukáts János városbíró jelenlétében. Ekkor 14 egyházi birtokot írtak össze. Az összeírásban több ma is ismert dűlőnév (pl. Kecskepatak, Ortovány) is szerepelt. Ezt követően a helyi református egyház a drégelypalánki egyházmegyéhez tartozott. Az egyház jelenlétét az 1616-ban készült negyedik legnagyobb harang felirata is bizonyítja, amikor a városbíró Szíjgyártó Tamás, a prédikátor pedig Kóródi Márton volt: „Campana haec Losoncziens. confecta est anno 1616. Past. Mart. Kóródi. Judex primarius Tomas Szigyartó. " A templom építészeti átalakítását őrizte meg az 1638-as városi jegyzőkönyv is: „Ex ruderibus restauratum etiam fuisse. Templumhoc per Nostrae Religiones Hornine testaur Magrale quoque Protocolum anno 1638 ubi haec legentur: Csináltatták a Templom kő Labjai, Oskola és egyik Praedikator Kamarája, Becse Mátyás Bíróságába. "3 A városi címerrel és a „sigilium Civittatis Lossoncziensis 1643" körfelirattal ellátott tipárium 1643-ban készült. Az ezüstkeresztelő 1646. március 29-éről való, az alábbi felirattal: „Lossonci Ötvös János ezt a Keresztelő' edényt csináltatta ajándékon Kecskeméti Georgius Predikátos idején 1646, 29. Mart" (Drenko 1993, 90). 1640-ben a templom körül egy magas falat is felhúztak. Losonci református igehirdetők, lelkészek voltak: Váradi Márton (1616), Joanes Csúzi Cseh (71639), Georgius Kecskeméti (1640-1646), Stephanus Kismezőlaki (1647-1649), Tomas Debreczeni (1651), Georgius Losonczi Pintyőke (1654-1655), Joannes Beregszászi (1656-1663), Franciscis Nógrádi (1666), Stephanus Beregszászi (1669-1672), dr. Csúzi-Cseh Jakab (1673-1679), Joannes Mányoki (1680-1681), Danielus Varsányi (1683-1695, Joannes Drégelypaláni (1692), Paulus Ember Debreczeni (1695-1701), Abrahám Harsányi, Johannes Hodor Szentpéteri (1702-ben esperessé választották), Gasparus Polgári (1701-1711), Martinus Bogdányi (1712, 1728-1729-ben espres), Johannes Miskolci (1718,1730-1736 között esperes), Georgius Jánosi (1730-1735), Johannes Kállay (1735-1737), Andreas Kis Paxi (1736, 1753-1765 között esperes), Johannes Téglássi (1737,
